Örök éj.2. fejezet

Örök éj-2. fejezet-Összefonódott szálak

Másnap reggel olyasmire keltem,amire eddig ritkán volt példa.A nap besütött a szobámba.Kinyitottam a szeme és a máskor unalmas szobám képe eltűnt.Helyébe egy fényárban úszó helységebn voltam.Az ablakom a plafontól a földig ért,kívül pedig egy erkély volt.Felkeltem és kiléptem az erkélyre.Az Oxford Street forgalmasságát alig vetetm észre,mivel a szomszédos ház tetejét néztem.Egy kis kert volt rajta,telis-tele virágokkal.Volt ott vörös rózsa,nárcisz,liliom,jázmin és rengeteg színpompás virág.Egy idős néni öntözte őket.Otthonkát viselt,mint ahogy a nagymamák szokták.Fején hajháló,míg lábán mamusz.Sokáig állhattam ott,mivel észrevett.Rámnézett majd beszédbe elegyedtünk:
-Jó reggelet,kincsem!
-Jó reggelt kívánok!
-Meg ne fázz abba kis köntösbe!-mondta féltően.Közben letette az öntöző kannát és közelebb jött.
-Óh nem fogok ígérem.Amúgy Natalia Whiff vagyok.És önt hogy hívják?
-Hívj csak Melindának.örvendtem a talákozásnak.Majd ha lesz időd,gyere át egy teára!
-Rendben,köszönöm a meghívást.Legyen szép napja!-és ezzel bezértam az erkélyajtót.Ránéztem az órára,6:00.Elmentem készülődni.Aznap egy rózsaszín ruha mellett döntöttem.Felvetetm és lementem reggeleizni.A reggeli sms helyett egy nagy dobozt találtam az asztalon.Be volt csomagolva és az én nevem állat rajta.Mellette anya levele:
"Szia kicsim!Ez itt a tied a mai vacsorára,remélem tetszik.Este 8-ra érted jövök,addig készülj el!Légy jó!"
Kibontottam a dobozt és egy zöld koktélroha volt benne és egy hozzá illő magassarkú.Tényleg gyönyörű volt,most anyának jól jött a mániája.Ugyanis ma este anya főnöke egy vacsorát szervez és hivatalos vendégek vagyunk rajta.Igazából semmi kedvem nem volt menni,de anya kedvéért megtettem.Visszatettem a ruhát a dobozba és megreggeliztem.Utána bezártam a lakást és indultam a kocsimhoz.Beszálltam és betettem egy cd-t.Egész úton az énekessek együtt énekeltem.Mire odaértem a sulihoz scak egy kocsi parkolt még bent,ezek szerint korán érkezetem.Egy sárga Ford áll mellettem.Nem tudtam ki lehet a tulajdonosa.Kiszálltam a kocsiból és elindultam a padok felé.Mikor korán érkezetem ide ültem le és gondolkodtam.Leültem és elővettem a kötelező lvasmányt,a Hamlettet.Amint elkezdtem olvasni valaki köhögött a hátam mögött.Megfordultam és az új tanár ált ott,Kairon.
-Csodálatos reggelünk van,nemde?
-Igen,valóban.Ritka amikor itt,Londonban süt a nap.
-Ááá...csak nem Hamlettet olvassa?-kérdezte.
-De igen.Eléggé szép darab,de tragikus.Tudja rengeteg drámát olvastam már,és a legtöbbenk tragikus a vége.Tűnődtem már rajtuk,hogy ennek mi az oka,de nem értettem meg.
-Nos,ennek több féle oka is lehet.Shakespeare-nél például lehet az az ok,hogy az ő élete sem volt egy álom.És lehetséges,hogy ezt akarja tükrözni a műveiben.De másoknál lehet,hogy csak a szándékuk kívánta így.Ezt senki nem tudhatja.De nem ez a lényeg,hanem maga a mű.Az olvasó ha meg akarja érteni a művet,akkor élje bele magát.Váljon eggyé a szereplővel,és így érteni fogja.
-Értem tanárúr,demivan ha valakinek nem siekrül?Hogy kell beleélni magunkat a szerepbe?-kérdeztem,ugyanis ahogy Kairon elmondta mindezt másképp láttam a drámát,szebbenk és érdeklődtem az iránt.
-Mikor olvassa a művet,csukja be a szemét és képzeje maga elé az összes szereplőt.Azzal azonosuljon,aki önnek a legszimpatikusabb.Bújjon az ő bőrébe és cselekedjen vele eggyütt.Ennyi az egész módja.
-Óh.Ez tényleg könnyűnek hangzik.
-Igen,de csak hangzik,ugyanis megtenni nehéz.Tudja hány színészt láttam már,akinek gőze sem volt a mű értékéről.Ők csak egy jó biznisznek látták.És én azt mondom,hogy az az igazi színész,aki tudja értékelni a művet.aki meglátja a rejtett szépségét.Érti ugye?
-Természetesen.Köszönöm tanárúr,mostmár megpróbálom ezt.
-Nincs mit,most pedig menjen órára mielőtt elkésik-mondta.Ránéztem az órámra és 10 percmúlva becsengetnek.
-Te jó ég,hoyg repül az idő.Ön nem jön?
-Nem,nekem csak 4 óra múlva lesz órám.Legyen jó napja és ne feledje mit mondtam.
-Rendben,viszlát tanár úr.-és már futottam is a terem felé.Az óra kezdetére pont beértem.Mindenki furcsánnézett,hogy épp bepottyantam,de nem zavart.Leültem a helyemre és elővettem a cuccomat.A padtársam,Valentina,egy kis pattogós csajszi kérdezgetett.
-Hát te merre jártál?
-Csak beszélgettem Mr.Steward-al.-feleltem.Míg ő kikerekedett szemekkel figyelt.
-Tényleg?És miről?
-Hát a Hamlettről és a drámáról,valóban kiváló tanár..-még akartam volna folytatni de Mr.Hope ránk szólt.
-Jó lenne ha a szünetben tartanának tracspartit.Mi a helyes válasz Mr.Whiff?
-A Kínai nagyfal,tanárnő.
-Helyes,de nem szeretnék még egyszer magukra szólni.-és ez által nem beszéltünk többet.Az a napom is hamar eltelt,mivel minden óra unalmas volt.az utolsó órám tesi lett volna,de a tanár beteg lett,ezért elmaradt.így egy órával korábban lehettem otthon.Míg hazahajtottam,megpróbáltam elgondolkodni Hamletten.elég egy furcsa ki semberke,de nekem ő a legszimpatikusabb.Olyan 2 órára már otthon is voltam.Mivel anya nem volt otthon,és hétvége van másnap,ezért rengeteg időm van még tanulni.Eszembe jutott Melinda meghívása.Úgy döntöttem,hogy átmegyek.Vittem otthonról egy kis süteményt,majd átkopogtam hozzá.Kinyitotta az ajtót és egy nagy mosoly jelent meg ráncos arcán.
-Isten hozott kincsem!
-Jó napot Melinda!Hoztam egy kis süteményt a teához.
-Óh,köszönöm.Fáradj beljebb!-mondta.Én készségesen bementem.Levettem a pulóveremet és felakasztottam a fogasra.Nagyon szép kis lakás volt.Minden olyan régies.A falat Arany és indás tapéta fedte.A bútorok szépen faragottak voltak és mindenek megvolt a maga helye.Bementem a nappaliba és ott a kandalló felet rengeteg képet láttam.Mind-mind fekete fehér volt.Volt ami egy boldog családod ábrázolt,míg máson a család egy-egy tagjai voltak.Mindegyiket végignéztem és olyan boldognak és derűsnek tűntek.A hátam mögött már hallottam Melinda közeledését a teával.
-Foglalj helyet,kincsem!Látom végignézted a családom.Ha nem untatlak,akkor mesélhetek róluk.
-Az igazán csodás lenne.-válaszoltam.Tényleg nagyon érdekes lehet Melinda élete.Valami hasonlóságot véltem felfedezni benne,ezért is akartam hallanai a történetét.
-Ez itt az apám.-mutatott egy fekete hajú,bajszus férfira.Olyan franciásan nézett ki.-a neve Oliver Potuei volt.Félig francia volt.Egy cipőgyárban dolgozott segédmunkás ként.Anyám Veronica Mcdonald.Ő olyan normális háziasszony volt.Otthon végezte a házimunkát.Eléggé nagy csalásom volt,mivel 7 testvérem volt,de egyedül én éltem túl az ázsiai infulenzát.Meghalt benne az egész családom.Utána árvaházba kerültem.Rá 3 évre örökbefogadott egy igen tehetős és előkelő család.Úgy kezeltek,mintha a vérbeli lányuk lennék.Beavattak az életükbe és a részesévé váltam...
-Ezt hogy érti?-vágtam közbe,ugyanis eléggé furcsán hangzott...
-Óh kedvesem későre jár már,nem gondolod?És biztosra veszem,hogy Elizabeth mérges lesz,ha lekésed a vacsorát.
-Melinda,te honnan tudsz a vacsoráról?
-Mikor összefutottam reggel velenem tudott másról sem beszélni.Na eidj!Mivel holnap hétvége lesz,ezért gyere csak nyugodtan át,és majd folytatom a történetet.
-Rendben.köszönöm a meghívást,viszlát.
-Viszlát aranyom.-és ezzel rohantam haza.Volt fél órám 8 óráig,hogy elkészüljek.Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem.Alig 5 perc alatt kisminkeltem magam és negyed óra múlva már készen is voltam.Csodálkoztam magamon,hogy hogy lehet valaki ilyen gyorsan kész.Aztán ültem ott a tv előtt és gondolkodtam.Amiket Melinda mesélt.Tényleg rossz gyerekkora lehetett.Vajon milyen volt neki megszokni az új életét az árvaházba?És mien volt az új családjával?-ilyen és ehhez hasonló kérdések jártak a fejemben,de a csengő felébresztett.
-Megyek már!-kiáltottam.Kinyitottam az ajtót és anya állt ott egy rózsaszín ruhában,ami alig takart róla valamit.
-Húú de csinos avgy drágám!-mondta-Tényleg jól áll a vörös hajdhoz és a szép szemdhez a zöld ruha.Jól választottam.Na gyere,mert még lekéssük a vacsit.
-Oké,oké,de nekem miért kell mennem?Hisz nem dolgozom ott.
-Azért kell jönnöd,mert velem vagy.És ezt itt lezártam.Szállj be a kocsiba!-mondta.Beszálltam és az úton kifelé bámultam az ablakon.Alig 10 perc alatt ott is voltunk London külvárosában,ahol a magánbirtokok voltak.Itt egy nayg kovácsoltvas kapun mentünk be és leparkoltunk ott,ahol a többi kocsi állt.Mind-mind márkás volt.Parkolt ott ferrari,BMW,Mercedes,Aston Martin,Porshe és még rengeteg kocsi.Ezek szerint az egész pénzügyi hivatal  keselyűi itt vannak és a hárpiáik.Bementünk és rögtön a kezembe nyomtak egy pohár pezsgőt.Anyám egy kissebb csoporthoz vezetett .
-Légy illedelmes,és beszélgess velük!-súgta a fülembe,majd folytatta.-Jó estét Mr.Darf!Köszönjük a meghívást az estéjére.Bemutatnám a lányomat,Nataliát.
-Óh,hát ő lenne az.Igazán elbűvölő teremtés.Örülök a találkozásnak.Tudja már rengeteget hallottam önről, az édesanyja által.
-Igazán hízelgő magától.Én is örvendtem a szerencsének.-és ezzel elsodródtam a tömeggel.Kerestem magamnak egy zugot,ahol átvészelhettem az estét unalmas beszélgetések nélkül.a svédasztal mellet volt egy erkély,így oda mentem ki.Egy gyönyörű kertre nyílt.A közepén egy kis tó állt,ami körül ösvény futott.A hold visszatükrötődött a tó felszínéről.A kert hátulján az erdő kezdődött.Ott hallani lehetett az éjjeli neszeket,a tücskök ciripelését és a patak csobogását.Mind olyan mesés volt. Elképzeltem,ahoyg a nimfák táncolnak a kertben és közben az erdei állatok zenélnek.Vagy amint az unikornisok repülnek az éjjeli csillagos egen.Az ábrándozásomból egy ismeretlen hang kelltett fel.
-Elnézést kisasszony,esetleg csatlakozhatnék önhöz?-kérdezte.Megfordultam és megláttam őt.Soha nem hittem volna,hogy létezik..de most mégis összefutottam vele...pont itt...pont most...

Örök éj:1.fejezet

1.fejezet-A reménysugár

Egy erdő az,amiben vagyok.Sötét van nem látok semmit.Egy hangot és lépések zaját hallom.Közeledik felém...félek...Megpróbálok elfutni,de nem megy.Hallom a lihegését,érzem a büdös szagát.Még jobban futok,de elesek egy fa gyökerében.Már alig pár méterre van tőlem és ekkor becsukom a szemem.Nem merem kinyitni...túlságosan félek...És ekkor egy olyan hangon szólít meg,ami a világon a legkedvesebb nekem.Neeeeee,neeeem lehet ő!!!!!-ordítottam a sötét szobámba.Megint az a rémálom.Felültem és ránéztem az órára.Még csupán 5:30 volt.Visszfeküdtem és elgondolkodtam az életemen.A múltam homályos volt,mivel nagyon kevés dologra emlékesztem a gyerekkoromból.De kezdjük az elején.A nevem Natalia Lucrecia Whiff.Születésem óta,azaz 18 éve élek Londonban,az Oxford Street-en.Édesanyám,Elizabeth White egy híres ügyvédiroda titkárnője.Édesapám,Geminian Whiff.Ő 10 éve hunyt el.Emlékszem aznap nem jött be felkelteni.mikor kimentem a nappaliba,nem ült a fotelében és olvasott újságot,mint minden nap.E helyett egy levelet hagyott nekünk.Azt írta le benne,hogy el kell mennie,eljött az ideje.És megkért engem,hogy vigyázzak anyura.akkor láttam az én örökké vidám anyámat először sírni.Rá alig 2 órára a rendőrség telefonált,hogy apám autóbalesetben meghalt.A temetésre anya nem akart elengedni,mivel még szerinte kicsi voltam.Mikor elment engem itthon hagyott egyedül.És én nem fogadtam szót neki.Kilopóztam a hátsó ajtón és elmentem a temetésre.Sajnos csak a végére értem oda és láttam,ahogy mindenki arcán a meggyötrődés látszik.Mikor már mindenki elment,akkor odamentem és letérdeltem a sír mellé.Elkezdtem apuhoz beszélni:

-Szia apu.Mond miért mentél el?Miért választottad a halált?Miért nem maradtál velünk?-és ehhez hasonlókat kérdeztem,de választ azóta se kaptam.Rátettem a sírjára egy vadvirág-csokrot.És ott maradtam csendben egy könnycsepp nélkül.Órákig ott voltam,mikor anya értem jött.Azóta az az anya eltűnt.Helyette egy munkamániás,komor,hétköznapi lett.Szinte alig látom hetente háromszor.Egyedül nőttem fel.Megtanultam az élet kezdetét.De persze anya segített egy kicsit,mert elmondta,hogy mivel jár a felnőtté válás.És persze támogatott az ő módján...az új módján.Mindent megvett,amire csak szükségem volt,de ez nem pótolja azt,amiben hiányom volt.

Apám halála után rémálmok törtek rám,és minden éjjel ugyan azt álmodom.Nem tudjuk az okát,de senki ne tudott rajtam segíteni,ezért hagytam abba a sok terápiát.-a gondolkodásomból az óra csörgése térített fel.Ideje készülődnöm.Körülbelül egy óra alatt lettem készen.A ruhás szoba előtt álltam,ami anya és az én ruháimat tartalmazta.Ha valaki idegen ment volna be,tut rosszul lenne a sok ruha láttán.Hát igen,ez volt anyám mániája,a vásárlás.Egy fekete habosszoknya és egy fehér felső mellett döntöttem.Lementem a konyhába reggelizni,mire a telefonom rezgett.Anyától kaptam egy sms-t:

"Szia kicsim!Ma későn érek haza,szóval a mai program sajna ugrott.Legyen szép napod!"

Körülbelül minden reggelem ilyen,anya sose ér rá.Felvettem a slusszkulcsomat és kiléptem a tavaszi napsütésbe.Beszálltam a kocsimba,ami a változatosság kedvéért egy Mercedes M4-es.Beindítottam a motort és elhúztam a sulim felé.Egy magániskolába jártam nem messze a Hyde parktól.Ez egy kivételesen híres iskola volt.A világon a 10. legjobb középiskola.Leparkoltam a helyemre és bementem a kapun.Ott a jó öreg Jake bácsi ült,a portás.

-Jó reggelt!hogy van ma?-kérdeztem megszokásból.

-Jó reggelt aranyom!Köszönöm,hát öregesen vagyok.És kegyed?

-Én jól köszönöm.Nos,sajna mennem kel órára.Legyen jó napja!

-Köszönöm,önnek is!-ezzel elváltunk.Szerettem az öreget,mert olyn jópofa,vicces kedvű öregemberke volt.Vele gyorsan repült az idő.Eközben felértem a terembe.Ott volt Claudia,Magen és Lilian.

-Sziasztok!-köszöntem rájuk.

-Szia!-felelték kórusba.

-Jujjjj!!!Nagyon jó a szoknyád!milyen márkájú?-támadott le Claudia,ő ugyanis,olyan ruhamániás volt mint anyám.

-Dolce&Gabanna.De ez volt az utolsó,sajna.

-Nem baj,majd külföldről beszerzek egyet.-mondta majd kecsesen kilibbent a teremből.Én addig kipakoltam és átnéztem a leckét.

-Khm..mond csak hallotál már az új tanárunkról?

-Még nem.Miféle új tanárról?-lepődtem meg.

-Nos,Mr. Duff nyudgíjba vonult,így új dráma tanát kapunk.Még nem sokat lehet róla tudni,mivel még senki nem látta.elég titokzatos,nem gondolod?

-De biztosan.De már csak két óra és fény derül az igazságra.-hagytam rá,azzal elmentem a biológia terembe.Az első két órám naygon hamar elment,mivel biológián filmet néztünk az emberi agyról,földrajzon pedig írtunk.A harmadik órát már mindenki várta,az új és titokzatos tanár miatt.Az óra kezdetén mindenki kukkolt a folyosón,hátha meglátják.E helyett a mogorva igazgatónőt látták meg,Ms.Brandon-t.Ő egy hóbortos,magának való,zsörtölődős asszony volt.Tíz férje volt,és ezek közül kilenc lett öngyilkos,az utolsót elütötte egy vonat.Mindenki csak "férjfaló"-nak hívta.Az igazgató bejött és csendet intett az osztályban,majd beszélni kezdett:

-Jó reggelt gyerekek!Már tudjátok,hogy Mr.duff nyugdíjba vonult,ezért új dráma tanárt vettünk fel a helyére.Fogadjátok sok szeretettel Mr.Steward tanárurat.-és ekkor bejött ő.Az osztályban mindenki(beleértve engem is)elfelejtette becsukni a száját.Mivel egy kb.26 éves,magas,fekete hajú,zöld szemű férfi lépett be.Az öltözéke finom volt és egy úiemberre utalt.Előre tudtam már,hogy mi lesz,mindenki fülig belezúg.nos,akkor én magára is hagyom önöket.Jól nevelje meg őket!-fejezte be az igazgató,mire a tanár csak bólintott.

Szembe fordult velünk és elkezdett beszélni:

-Mindenkinek jó reggelt kívánok!először is szeretnék bemutatkozni.a nevem Kairon Steward.Egy éve végeztem dráma- és színjátszás szakon az Oxfordon.Pár hónapja költöztem ide az állás miatt.Ezentúl én fogom önönket tanítani.Mvel még nem ismerjül egymást,szeretném,ha bemutatkoznának egyessével.-míg ezt elmondta minden lány csak rá figyelt.Ez egyszerűen nyálas volt-gondoltam magamban.Mindenki bemutatkozott,míg rám nem került a sor.

-Én Natalia Lucrecia Whiff vagyok.Örvendek a szerencsének.-mondtam.

-Én is örültem-mondta-most pedig vágjunk bele a közepébe.A megszokott tanítási rendszert felbontottam és egy újat hoztam létre.Most Shakespeare műveivel fogunk foglalkozni.Kezdjük talán Hamlettel....-és ezt magyarázta egész órán.Tényleg jó volt az új rendszer,érdekes és tanulságos.Egész órán próbáltam jegyzetelni és közben Kairont tanulmányozni.A mozdulatai finomak,a beszéde udvarias és a jelleme is.Az óra végén Mindenki kirohant a teremből,mint a bolondok.Utolsónak hagytam el a termet,de majdnem nekimentem Kaironnak.

-Óh,elnézést!Az én hibám!-kért bocsánatot.

-Semmi baj.Viszlát tanár úr!

-Viszlát!-köszönt el.Mikor rámnézett volt valami furcsa a tekintetében.Olyan ismerős volt a szeme,de nem tudtam,hogy miért.Az egész napom hamar elment,és este otthon is voltam.Megvacsoráztam és megtanultam.Alaposan lefürödtem és belezuhantam az ágyamba.Ezen az éjjel a telihold fénye világította be a szobámat.Olyan volt,mintha egy tündér táncolna az égen,és csillagport szórna le a földre.Az fáradság nagyon elnyomott.Az az éjjelem más volt,mint eddig volt.Ugyanis nem volt rémálom.e helyett a nyugalom,a friss éjjeli szellő,a csend és a béke honolt felettem.Az éj tündérének fátyla takart be és ringatott azon az éjjel...

előszó

Előszó

"Az érzés,hogy nem jövök vissza többé,

a könnyek,melyek hiába születnek,

az emberek,ki örökké szerettek,

a szívek,melyek soha nem felednek,

a szívek,melyek egykor engem szerettek,

az elmúlás,az az, mi mindenről tehet...

az is,meylet végleg elűzni nem lehet."

Annyi titok van a világban.A Föld keletkezésétől a végéig.Vannak,melyeket felfednek,s vannak,melyek a föld alatt maradnak mindörökre.Nem tudom megállapítani,hogy melyik a jobb..de talán nem is lehet.

Az én titokmat sem fedte fel senki.ez is lehet az oka,hogy ezt a szemszöget vallom.Míg éltem,nem figyeltem arra,hogy miért élek.Igaz,sokszor kérdeztem magamtól,de válaszra nem leltem...egészen addig a bizonyos percig..a halálom percéig.Akkor jöttem rá,hogy segíteni szeretnék a világnak,ami a vesztébe rohan.De ezt egyedül nem tudom megcsinálni,társak kellenek hozzá.Ha megismered a történetem,akkor talán a társam lehetsz..Kérlek segíts,de ne emiatt.Ne is egy parancs miatt..magának a világnak segíts.Mikor mész az utcán,akkor emeld fel a fejed és nézz körül,hátha látod azt,amit én láttam...

Átkozott szerelem

Eddigi életem szépen telt,
napsugaras volt minden perc,
boldogan s vidáman nevettem,
azon,amin talán msot nem,
betöltötte szívemet a felhőtlen boldogság,
s életemben nem mutatkozott a szomorúság.

Nem hiányzott szivemnek a fajdalom,
mi oly szörnyű e világon,
de mióta felbukkantál,
teljesen megváltoztattál,
valamikor széppé tetted azokat,
s megőriztem e pillanatokat.

A bú viszont hamar jött,
 s a szerelem is vele együtt,
ez az átkozott szerelem nem hiányzott,
mert csak bajt okozott,
két olyan különböző dolgot,
mi egymás mellett lehetetlennek látszott.

Az egyik az,hogy odadóan szerettetelek,
a másik az,hogy mindennél jobban győlöltelek,
e két dolog együtt lehetetlen,
mégis ez töltötte be szívem,
egxik percben még magam mellet láttalak,
a másikban, a világ másik részére küldeni akartalak.

Nem tudod,mióta várok rád,
s hányszor töltöttem ébren az éjszakát,
nem tudod,hányszor próbáltam elmondani,
menyire tudtalak szeretni,
nem vetted észre az apró jeleket,
melyek titkokat rejtenek.

Nekem te jelentetted az életet,
s köszönöm neked mindezt,
sajnálom,hogy az igazat nem tudod,
remélem,megtudni sohasem fogod,
nem tudod,hány könyet ejtettem érted,
s mindez csak azért,mert szerettelek téged!

A szív,mely újra meghal s életre kél

A tegnap fájdalomal telt,
ám a ma sem hagy kivételt.
Szememből folyt a könnyem,
mint ahogy a sebes folyó a völgyben.
Szivem kettészakadt,és ezer darabra tört,
mert a bús fájdalom belétört.
Mi velük volt emlékem az mind elveszett,
s soha vissza nem térhet.


Már scak két lehetőségem maradt,
a halál,vagy a továbbá is kudarcos élet az.
Hallom összetört szívem maradék hangját,
mely utolsó szavai:"folytasd tovább!
Ne hagyd,hogy győzzön a fájdalom,
bízz a holnapban mindenáron!"
Rávezetett arra,
hogy nem kudarcos mindig az élet útja.


Vannak apró örömök benne,
és jó ha felfigyelek ezekre.
E kis jelentéktelennek tűnő dolgok,
lehetnek a kedves,apró mosolyok.
Lehetnek ki nem mondott szavak,
melyek a szem tükrébe vannak.
Jelentéktelennek s aprónak tűnnek,
de nekem a fájdalomban rengeteget érnek.


Várom a holnapot,hogy újra láthassalak,
hogy titokban újból rád pillanthassak.
Várom a holnapot,hogy rám mosolyogj újra,
hogy szemedben felcsillanjon életem lángja.
Várom.hogy szívem újra megszólaljon,
s érted megint doboghasson.
Várom,hogy újra szemeidbe nézzek,
hogy elmondjam szavak nélkül mennyire szeretlek.


Megtenném az első lépést felét,
de félek,hogy ez nem lesz elég.
Ma nem tehetek többet,csak rád gondolok,
 s mint minden éjjel neked szép álmoat kívánok.
Most szivem nem dobban,
csak lélegzetem hangja van.
Várom a holnapot,hogy hogy a Nap első sugara felkeljen,
s hogy szivem,minden nap mosolyodtól újra életre keljen.

2009,06,02,

Poklok hajnala

Vérvörös az ég alja,
fájdalmas sikolyok hangja,
gyötrelmes kínszavak,
láncra feszített áldozat.

Bűz és kábítás mindenhol,
ez a föld bugyra,a pokol,
az alvilág szolgái kinozzák a lelkeket,
míg maguk nem gyötrődnek meg.

Feltörni készül az ősi pecsét,
miszerint pont ma még,
feltépi láncát a poklok dámonja,
s uralmát nálunk halandóknál beváltja.

Sötétedjen el a föld,
te,ki előttem áll,ölj,
bosszúld meg ki megátkozott,
fehér kezeidet vérrel beborítod!

Kín s gyötrelem hangozzon,
s senki ellenem fel ne lázadjon,
elérkezett a jóslat szerint a poklok hajnala,
s én vagyok az úrnője,a halál fekete angyala.

Lépteim után parázslik a talaj,
könnyeimtől élettelen az avar,
bőröm érintésétől szétporladsz,
szemembe tekintésedtől szíved szétfonnynad.

(ez egy eléggé brutál vers,de van oka amiért megszületett.ugyanis mérgemből s bosszúvágyamból lett,melyet egy igen kedves ember számomra okozott.)

Csak mondod....

Csak mondod,hogy ez így nem jó,
hogy nem neked s nekem való.
De nem látsz belém,
nem is nézel felém.
Nem tudod,mi jó nekem,
hogy mi bántja lelkem.
Ugyan mosolyogsz,ha látsz,
de ez a belső aurád?
Szemedben felcsillan a fény,
de ki tudja milyen lény?
Kétségek s ellentmondások,
felőled csak tanácsok.
Nem értelek,félsz vagy hazudsz,
talán mindkettő,ha sompolyogsz.
Mond ki nyíltan,meghallgatlak,
ígérem nem mutatom,ha fáj,
de azt nem,hogy belül eltűrnöm muszály.
Lehet,hogy majd megszünik szívem,
de ne bánkódj,te boldog vagy,azt hiszem.
Talán Ő szebb és jobb,
de sohasem tudhatod...
Sose jössz rá,ki is lettem volna igazán,
vagy hogy ki voltam,talán...?
Belegondolsz majd egyszer,
hony miért is volt ez kényszer????

Lakat és kulcs

Eddig elég voltam magamnak,
nem hiányzott senki semelyik nap.
Úgy éreztem,hogy egyedül megvagyok,
s magam minden problémán túljutok.

De mikor téged megláttalak,
minden megállt s abba maradt.
Elfelejtettem mindent mi az előtt volt,
minden az előtti porba hullott s megholt.

Akkor felfedte magát a féltve őrzött titok,
szemeim előtt számomra a világ közepe állt ott.
Te voltál a nagy titok,
mi eddigi életemből hiányzott.

Mindent meg akarta rólad tudni,
éreztem szívem boldogabban kezd el verni.
aban a percben olyan voltál nekem,
mint a tarka szivárvány az égen.

Azután minden percem megváltozott,
s csillagként ragyogott.
Ha lehetett volna egy kívánságom,
az lett volna,hogy légy enyém e világon.

Az istenek segítettek nekem,
s teljesítették ezt,szívem.
A veled töltött perceket sohe nem fogom feledni,
mert azok a szívemben vannak vésve s nem lehet kitörölni.

Mindig mikor veled vagyok,
a szél füleimbe egy dalt susog.
szívem néked mindig ezt szeretné dalolni,
az idők végezetéig,hogy elmondja menynire tud szeretni.

Az a legjobb,mikor veled vagyok,
van egy kéz,melyet mindig foghatok.
Van két kar,mely óv és védelmez,
melyet a biztonság s a szeretet keresztez.

Van két csillogó szem,
melyek szebek,mint akármelyik gyöngyszem.
Van egy száj,melynek szavai,
többet érnek,mint a világ kincsei.

A kéz melyet fogok,
a karok,melyekben elalszok,
A szemek,melyek csillogással néznek,
s az ajkak,melyek felhőtlenül nevetnek.

Ezek szívem legfőbb kinscei,
melyeket soha semmiért nem fogok odaadni.
De a legfőbb kincsem az egy van,
egy szív,mely csak értem dobban.

Van-e ennél szebb a Világegyetemben?
szerintem nincs,mi nekem van idebenn.
ennél lehet jobb,
mikor karjaidba elalszok?

mikor álmomban hallgatom szíved nyugtató dobogását,
s rólad álmodom át az éjszakát?
Mikor látom felhőtlen arcod a napsütésben,
mely olyan,mint a Sarkcsillag az égen?


Enél semmi sem lehet jobb,hisz ez a mennyország,
s nem lehet enél szebb a világ.
Az én szívem a lakat,
melyet csak egy valaki nyithat,
Ez pedig csak te vagy.

Gyilkos ösztön

A mai este olyan szépen indult,
mégis most számomra pokollá alakult.
Vidáman indult az eleje,
de szörnyű lett a vége.

Te akartad magadnak a rosszat,
te voltál az,ki belőlem előhívta a gonoszat.
Most nézz rám,majd magadra,nem vagy már senki,
és soha nem lehetsz már semmi.
A holdfény megvilágítja vérbe fagyott tested,
és kezem még mindig fogja kezed.

Mostmár nem tudom elfelejteni,
és soha nem tudom magamnak megbocsájtani.
Szivem szerint nem én vagyok a hibás,
hanem te,ki előhívta a szörnyeteget,nem más.

Mondd miért tetted ezt velem,
miért akartad a végzeted?
A hold önelégülten mosolyog rám,
és várja,hogy végem legyen már.
Hallom az erdő fáinak susogását,
hogy meneküljek,ne várjam a halált.

De nem mehetek el,
nem hagyhatlak itt védtelenül,.
Hallom a baglyok huhogását,
hogy ők közelednek már.

Igazuk van a fáknak,
nem várom meg a végzetet magamnak.
Felállok s véres kezem rád mutat,
te vagy az,ki választotta ezt az utat.
Ahold még mindig próbál vigyorogni,
de nem hagyom magam neki.

Elmenekülök,de még egy utolsó pillantást vetek rád,
hogy emlékeimben megőrizzem ezt az éjszakát.
Hallom,hogy jönnek,.
s menekülök merre csak merek.
El kell felejtenem ezt az éjt örökre,
s új életet kezdenem mindörökre.

Csók az esőben

"Van egy kóbor pillanat,
mi szívemben örökre megmarad...


Köszönetet mondok azért,
hogy ma itt vagy mellettem,semmi másért.
Eddig oly messze voltál tőlem,
de most érzem,itt vagy velem.
Körülöttünk nincsen senki,
csak a virágok és a fák,ennyi.
Felnézek az égre s érzem,
ahogy egy ezüstös esőcsepp az arcomra esik éppen.
Utána milliónyi csepp hullik,
és remélem,ez a pillanat sohe el nem múlik.
A szél vidám ma,ez látszik,
ahogy hajunkkal össze-vissza játszik.
Mélyen szemeidbe nézek,
s látom menynire boldogan nézlek.
Szemeim lehunyom,
nem látok már semmit,csak hangod hallom.
Karjaid átkarolnak,
és szororsan magad mellett tartanak.
Nem akarom,hgy a jónak ége legyen,
még nem,hisz eddig annyit szenvedtem.
De mégis vége lett,
a sötétség újra körül ölelt.
Szemeim újra,félve kinyitom,
magam előtt örömtől sugárzó szemed látom.
A felhők még mindig sírnak,
látom rajtuk,hogy bánatosak.
De én boldog vagyok,
s veled az is maradok.
Az eső mostmár nem esik,
a nap újból előbújik.
Felnézünk az égre,
s látom a boldogság jelét végre.
Ahol most esett,
ott egy szivárvány lepi el az eget.
Tudom értelmetlen életemnek vége,
s a sok fájdalomnak is vele.
Te adtál új célt az életemnek,
és el szeretném mondani,szeretlek téged!

...lehet egy pillantás,szín vagy illat,
mégis az számít,mennyit ér nekem az!"


(ezt a vrset egy gyönyörű zene ihlette,a kiss in the rain)

Dicsőség

Egy átlagos élet,
melyből legenda lehet,
egy aprócska szikra,
mely örökké élhet.
Egy pillanaton múlik az egész,
utána felemlő s egyszerűen kész.
A senkiből valaki lesz,
a valakiből pedig senki lesz.
De ez mindhiába való és jó,
nem mind marad meg.ami most jó.
Csak a szív emlékei maradnak meg mindörökre,
és a lélek hangtalan tükre.
Ahogy a madár is elszáll,
úgy múlik szét a világ mostmár.
A kezdet lesz a vég,
utána elnyel a sötétség.

Szeretnék...

Szeretnék fényes csillag lenni,
hogy éjjelenként engem tudj nézni.
Szeretnék egész éjjel világítani néked,
hogy vigyázzam álmodat s éjjeledet.
Szeretnék fentről lenézni rád,
hogy veled töltsem az éjszakát.


Szeretnék maga a Nap lenni,melegséggel téged eltölteni.
Szeretnélek boldoggá tenni,
hogy mindig szépre tudj emlékezni.
Szeretnék olyat csak neked adni,
milyet én kaptam tőled,soha senki.


Szeretnék madár lenni,
s feleted örökké szárnyalni.
Szeretnék mindig dalolni neked,
hogy szebb legyen életed.
Szeretném ha dalod altatód lenne,
s velem álmodnál mindörökre.


Szeretnék lágy szellő lenni,
hogy mindig megtudjalak simogatni.
Szeretném megérinteni arcod,
úgy,hogy ne vedd észre,hogy én vagyok.
Szeretnék susogni füleidbe,
és a bánatot elűzni mindörökre.


Szeretnék egy kis cica lenni,
hogy melletted tudjak lenni.
Szeretném,ha megtudnál simogatni,
s én cserébe tudnék dorombolni.
Szeretnék melletted aludni,
s éjszaka rád vigyázni.


Szeretnék az óceán lenni,
hogy ha bennem vagy,körül tudjalak ölelni.
Szeretnék kincseket mutatni neked,
hogy boldoggá tegyelek.
Szeretném megmutatni a határtalan végtelent,
s szeretnék melletted lenni,míg lehet.


"Szeretnék könnycsepp lenni,
szemedben megszületni,
végigfolyni arcodon,
s meghalni az ajkadon!"



(Az én Kriszty hugicámnak szülinapjára!!!!)

Az angyal

"Egy árva,hófehér galamb száll egyedül,
magányosan társ nélkül....


Mikor először megláttam,nem képzeltem volna,
hogy ennyire fontossá válik a számomra.
Azt,amit életemben először láttam,
nem néztem megfontoltan.
Miután sokmindent megtudtam róla,
rájöttem vele kapcsolatban arra,
hogy Ő nem csak ennyi,
Ő több ennél,Ő más mint a többi.
Az arca,s minden egyes mozdulata,
ezt elárulta.
Az arca olyan,mint egy angyalé,
s nem is akármilyené.
Bőre gyöngéd s sima,
szeme olyan,mintha szine mindig változna.
Ha valaki Őt avgy engem fájdalommal sújtja,
ő az angyal,ki könnyek nélkül sírva,
önzetlenül s hű szerelemből megment.
s fájdalommal sujtoot testem,
mi már csupám roncs halom,
adigg csókolja s óvja,
míg fel nem épül újra.
az én törékeny s gyenge testem sokat jelent számára,
értem életét,s lekét feláldozva,
vigyáz rám és van mellettem újra,
mert engem egyedül sohasem hagyna.
Ha a sors is akarja,
ő velem elsz örökké s soha nem hagy magamra.
Érte halni tudnék,
mert tudom szeret,s ez nekem épp elég.
Olyan ő nekem,
mint a fényes nap az égen.
Életem a kék ég,
s ő az ki onnan rám lenéz.
Elűzi borús gondolataimat,
megvilágítja életemben az apró boldogságokat.
Felnyitja szeme a rejtett szépségekre,
a szél énekének titkát súgja füleimbe.
A csillagoknak súgott vallomása,
a patak csörgedezése,az erdő fáinak hajladozása,
egy dallá fonódik össze,
s ez az angyal éneke.


....de társára rátalál,
s a félelem,hogy egyedül van elszáll."



(ezt azért gondoltam hogy közzéteszem mert ez az első versem.és bár rossz emlékeket tükröz,de nekem fontosak.)

Sziasztok!

Nos, üdv a blogomon.Tudom így először elég furának fog mutatkozni a blog,de majd megszokod.de egy tuti.sztem mindenkinek fog tetszeni.(főképp a szori,a versek és a személyes történetek!jó szórakozást!