Csak mondod....

Csak mondod,hogy ez így nem jó,
hogy nem neked s nekem való.
De nem látsz belém,
nem is nézel felém.
Nem tudod,mi jó nekem,
hogy mi bántja lelkem.
Ugyan mosolyogsz,ha látsz,
de ez a belső aurád?
Szemedben felcsillan a fény,
de ki tudja milyen lény?
Kétségek s ellentmondások,
felőled csak tanácsok.
Nem értelek,félsz vagy hazudsz,
talán mindkettő,ha sompolyogsz.
Mond ki nyíltan,meghallgatlak,
ígérem nem mutatom,ha fáj,
de azt nem,hogy belül eltűrnöm muszály.
Lehet,hogy majd megszünik szívem,
de ne bánkódj,te boldog vagy,azt hiszem.
Talán Ő szebb és jobb,
de sohasem tudhatod...
Sose jössz rá,ki is lettem volna igazán,
vagy hogy ki voltam,talán...?
Belegondolsz majd egyszer,
hony miért is volt ez kényszer????