A szív,mely újra meghal s életre kél

A tegnap fájdalomal telt,
ám a ma sem hagy kivételt.
Szememből folyt a könnyem,
mint ahogy a sebes folyó a völgyben.
Szivem kettészakadt,és ezer darabra tört,
mert a bús fájdalom belétört.
Mi velük volt emlékem az mind elveszett,
s soha vissza nem térhet.


Már scak két lehetőségem maradt,
a halál,vagy a továbbá is kudarcos élet az.
Hallom összetört szívem maradék hangját,
mely utolsó szavai:"folytasd tovább!
Ne hagyd,hogy győzzön a fájdalom,
bízz a holnapban mindenáron!"
Rávezetett arra,
hogy nem kudarcos mindig az élet útja.


Vannak apró örömök benne,
és jó ha felfigyelek ezekre.
E kis jelentéktelennek tűnő dolgok,
lehetnek a kedves,apró mosolyok.
Lehetnek ki nem mondott szavak,
melyek a szem tükrébe vannak.
Jelentéktelennek s aprónak tűnnek,
de nekem a fájdalomban rengeteget érnek.


Várom a holnapot,hogy újra láthassalak,
hogy titokban újból rád pillanthassak.
Várom a holnapot,hogy rám mosolyogj újra,
hogy szemedben felcsillanjon életem lángja.
Várom.hogy szívem újra megszólaljon,
s érted megint doboghasson.
Várom,hogy újra szemeidbe nézzek,
hogy elmondjam szavak nélkül mennyire szeretlek.


Megtenném az első lépést felét,
de félek,hogy ez nem lesz elég.
Ma nem tehetek többet,csak rád gondolok,
 s mint minden éjjel neked szép álmoat kívánok.
Most szivem nem dobban,
csak lélegzetem hangja van.
Várom a holnapot,hogy hogy a Nap első sugara felkeljen,
s hogy szivem,minden nap mosolyodtól újra életre keljen.

2009,06,02,