Poklok hajnala

Vérvörös az ég alja,
fájdalmas sikolyok hangja,
gyötrelmes kínszavak,
láncra feszített áldozat.

Bűz és kábítás mindenhol,
ez a föld bugyra,a pokol,
az alvilág szolgái kinozzák a lelkeket,
míg maguk nem gyötrődnek meg.

Feltörni készül az ősi pecsét,
miszerint pont ma még,
feltépi láncát a poklok dámonja,
s uralmát nálunk halandóknál beváltja.

Sötétedjen el a föld,
te,ki előttem áll,ölj,
bosszúld meg ki megátkozott,
fehér kezeidet vérrel beborítod!

Kín s gyötrelem hangozzon,
s senki ellenem fel ne lázadjon,
elérkezett a jóslat szerint a poklok hajnala,
s én vagyok az úrnője,a halál fekete angyala.

Lépteim után parázslik a talaj,
könnyeimtől élettelen az avar,
bőröm érintésétől szétporladsz,
szemembe tekintésedtől szíved szétfonnynad.

(ez egy eléggé brutál vers,de van oka amiért megszületett.ugyanis mérgemből s bosszúvágyamból lett,melyet egy igen kedves ember számomra okozott.)