előszó

Előszó

"Az érzés,hogy nem jövök vissza többé,

a könnyek,melyek hiába születnek,

az emberek,ki örökké szerettek,

a szívek,melyek soha nem felednek,

a szívek,melyek egykor engem szerettek,

az elmúlás,az az, mi mindenről tehet...

az is,meylet végleg elűzni nem lehet."

Annyi titok van a világban.A Föld keletkezésétől a végéig.Vannak,melyeket felfednek,s vannak,melyek a föld alatt maradnak mindörökre.Nem tudom megállapítani,hogy melyik a jobb..de talán nem is lehet.

Az én titokmat sem fedte fel senki.ez is lehet az oka,hogy ezt a szemszöget vallom.Míg éltem,nem figyeltem arra,hogy miért élek.Igaz,sokszor kérdeztem magamtól,de válaszra nem leltem...egészen addig a bizonyos percig..a halálom percéig.Akkor jöttem rá,hogy segíteni szeretnék a világnak,ami a vesztébe rohan.De ezt egyedül nem tudom megcsinálni,társak kellenek hozzá.Ha megismered a történetem,akkor talán a társam lehetsz..Kérlek segíts,de ne emiatt.Ne is egy parancs miatt..magának a világnak segíts.Mikor mész az utcán,akkor emeld fel a fejed és nézz körül,hátha látod azt,amit én láttam...