Gyilkos ösztön

A mai este olyan szépen indult,
mégis most számomra pokollá alakult.
Vidáman indult az eleje,
de szörnyű lett a vége.

Te akartad magadnak a rosszat,
te voltál az,ki belőlem előhívta a gonoszat.
Most nézz rám,majd magadra,nem vagy már senki,
és soha nem lehetsz már semmi.
A holdfény megvilágítja vérbe fagyott tested,
és kezem még mindig fogja kezed.

Mostmár nem tudom elfelejteni,
és soha nem tudom magamnak megbocsájtani.
Szivem szerint nem én vagyok a hibás,
hanem te,ki előhívta a szörnyeteget,nem más.

Mondd miért tetted ezt velem,
miért akartad a végzeted?
A hold önelégülten mosolyog rám,
és várja,hogy végem legyen már.
Hallom az erdő fáinak susogását,
hogy meneküljek,ne várjam a halált.

De nem mehetek el,
nem hagyhatlak itt védtelenül,.
Hallom a baglyok huhogását,
hogy ők közelednek már.

Igazuk van a fáknak,
nem várom meg a végzetet magamnak.
Felállok s véres kezem rád mutat,
te vagy az,ki választotta ezt az utat.
Ahold még mindig próbál vigyorogni,
de nem hagyom magam neki.

Elmenekülök,de még egy utolsó pillantást vetek rád,
hogy emlékeimben megőrizzem ezt az éjszakát.
Hallom,hogy jönnek,.
s menekülök merre csak merek.
El kell felejtenem ezt az éjt örökre,
s új életet kezdenem mindörökre.