Lakat és kulcs

Eddig elég voltam magamnak,
nem hiányzott senki semelyik nap.
Úgy éreztem,hogy egyedül megvagyok,
s magam minden problémán túljutok.

De mikor téged megláttalak,
minden megállt s abba maradt.
Elfelejtettem mindent mi az előtt volt,
minden az előtti porba hullott s megholt.

Akkor felfedte magát a féltve őrzött titok,
szemeim előtt számomra a világ közepe állt ott.
Te voltál a nagy titok,
mi eddigi életemből hiányzott.

Mindent meg akarta rólad tudni,
éreztem szívem boldogabban kezd el verni.
aban a percben olyan voltál nekem,
mint a tarka szivárvány az égen.

Azután minden percem megváltozott,
s csillagként ragyogott.
Ha lehetett volna egy kívánságom,
az lett volna,hogy légy enyém e világon.

Az istenek segítettek nekem,
s teljesítették ezt,szívem.
A veled töltött perceket sohe nem fogom feledni,
mert azok a szívemben vannak vésve s nem lehet kitörölni.

Mindig mikor veled vagyok,
a szél füleimbe egy dalt susog.
szívem néked mindig ezt szeretné dalolni,
az idők végezetéig,hogy elmondja menynire tud szeretni.

Az a legjobb,mikor veled vagyok,
van egy kéz,melyet mindig foghatok.
Van két kar,mely óv és védelmez,
melyet a biztonság s a szeretet keresztez.

Van két csillogó szem,
melyek szebek,mint akármelyik gyöngyszem.
Van egy száj,melynek szavai,
többet érnek,mint a világ kincsei.

A kéz melyet fogok,
a karok,melyekben elalszok,
A szemek,melyek csillogással néznek,
s az ajkak,melyek felhőtlenül nevetnek.

Ezek szívem legfőbb kinscei,
melyeket soha semmiért nem fogok odaadni.
De a legfőbb kincsem az egy van,
egy szív,mely csak értem dobban.

Van-e ennél szebb a Világegyetemben?
szerintem nincs,mi nekem van idebenn.
ennél lehet jobb,
mikor karjaidba elalszok?

mikor álmomban hallgatom szíved nyugtató dobogását,
s rólad álmodom át az éjszakát?
Mikor látom felhőtlen arcod a napsütésben,
mely olyan,mint a Sarkcsillag az égen?


Enél semmi sem lehet jobb,hisz ez a mennyország,
s nem lehet enél szebb a világ.
Az én szívem a lakat,
melyet csak egy valaki nyithat,
Ez pedig csak te vagy.