Örök éj.2. fejezet

Örök éj-2. fejezet-Összefonódott szálak

Másnap reggel olyasmire keltem,amire eddig ritkán volt példa.A nap besütött a szobámba.Kinyitottam a szeme és a máskor unalmas szobám képe eltűnt.Helyébe egy fényárban úszó helységebn voltam.Az ablakom a plafontól a földig ért,kívül pedig egy erkély volt.Felkeltem és kiléptem az erkélyre.Az Oxford Street forgalmasságát alig vetetm észre,mivel a szomszédos ház tetejét néztem.Egy kis kert volt rajta,telis-tele virágokkal.Volt ott vörös rózsa,nárcisz,liliom,jázmin és rengeteg színpompás virág.Egy idős néni öntözte őket.Otthonkát viselt,mint ahogy a nagymamák szokták.Fején hajháló,míg lábán mamusz.Sokáig állhattam ott,mivel észrevett.Rámnézett majd beszédbe elegyedtünk:
-Jó reggelet,kincsem!
-Jó reggelt kívánok!
-Meg ne fázz abba kis köntösbe!-mondta féltően.Közben letette az öntöző kannát és közelebb jött.
-Óh nem fogok ígérem.Amúgy Natalia Whiff vagyok.És önt hogy hívják?
-Hívj csak Melindának.örvendtem a talákozásnak.Majd ha lesz időd,gyere át egy teára!
-Rendben,köszönöm a meghívást.Legyen szép napja!-és ezzel bezértam az erkélyajtót.Ránéztem az órára,6:00.Elmentem készülődni.Aznap egy rózsaszín ruha mellett döntöttem.Felvetetm és lementem reggeleizni.A reggeli sms helyett egy nagy dobozt találtam az asztalon.Be volt csomagolva és az én nevem állat rajta.Mellette anya levele:
"Szia kicsim!Ez itt a tied a mai vacsorára,remélem tetszik.Este 8-ra érted jövök,addig készülj el!Légy jó!"
Kibontottam a dobozt és egy zöld koktélroha volt benne és egy hozzá illő magassarkú.Tényleg gyönyörű volt,most anyának jól jött a mániája.Ugyanis ma este anya főnöke egy vacsorát szervez és hivatalos vendégek vagyunk rajta.Igazából semmi kedvem nem volt menni,de anya kedvéért megtettem.Visszatettem a ruhát a dobozba és megreggeliztem.Utána bezártam a lakást és indultam a kocsimhoz.Beszálltam és betettem egy cd-t.Egész úton az énekessek együtt énekeltem.Mire odaértem a sulihoz scak egy kocsi parkolt még bent,ezek szerint korán érkezetem.Egy sárga Ford áll mellettem.Nem tudtam ki lehet a tulajdonosa.Kiszálltam a kocsiból és elindultam a padok felé.Mikor korán érkezetem ide ültem le és gondolkodtam.Leültem és elővettem a kötelező lvasmányt,a Hamlettet.Amint elkezdtem olvasni valaki köhögött a hátam mögött.Megfordultam és az új tanár ált ott,Kairon.
-Csodálatos reggelünk van,nemde?
-Igen,valóban.Ritka amikor itt,Londonban süt a nap.
-Ááá...csak nem Hamlettet olvassa?-kérdezte.
-De igen.Eléggé szép darab,de tragikus.Tudja rengeteg drámát olvastam már,és a legtöbbenk tragikus a vége.Tűnődtem már rajtuk,hogy ennek mi az oka,de nem értettem meg.
-Nos,ennek több féle oka is lehet.Shakespeare-nél például lehet az az ok,hogy az ő élete sem volt egy álom.És lehetséges,hogy ezt akarja tükrözni a műveiben.De másoknál lehet,hogy csak a szándékuk kívánta így.Ezt senki nem tudhatja.De nem ez a lényeg,hanem maga a mű.Az olvasó ha meg akarja érteni a művet,akkor élje bele magát.Váljon eggyé a szereplővel,és így érteni fogja.
-Értem tanárúr,demivan ha valakinek nem siekrül?Hogy kell beleélni magunkat a szerepbe?-kérdeztem,ugyanis ahogy Kairon elmondta mindezt másképp láttam a drámát,szebbenk és érdeklődtem az iránt.
-Mikor olvassa a művet,csukja be a szemét és képzeje maga elé az összes szereplőt.Azzal azonosuljon,aki önnek a legszimpatikusabb.Bújjon az ő bőrébe és cselekedjen vele eggyütt.Ennyi az egész módja.
-Óh.Ez tényleg könnyűnek hangzik.
-Igen,de csak hangzik,ugyanis megtenni nehéz.Tudja hány színészt láttam már,akinek gőze sem volt a mű értékéről.Ők csak egy jó biznisznek látták.És én azt mondom,hogy az az igazi színész,aki tudja értékelni a művet.aki meglátja a rejtett szépségét.Érti ugye?
-Természetesen.Köszönöm tanárúr,mostmár megpróbálom ezt.
-Nincs mit,most pedig menjen órára mielőtt elkésik-mondta.Ránéztem az órámra és 10 percmúlva becsengetnek.
-Te jó ég,hoyg repül az idő.Ön nem jön?
-Nem,nekem csak 4 óra múlva lesz órám.Legyen jó napja és ne feledje mit mondtam.
-Rendben,viszlát tanár úr.-és már futottam is a terem felé.Az óra kezdetére pont beértem.Mindenki furcsánnézett,hogy épp bepottyantam,de nem zavart.Leültem a helyemre és elővettem a cuccomat.A padtársam,Valentina,egy kis pattogós csajszi kérdezgetett.
-Hát te merre jártál?
-Csak beszélgettem Mr.Steward-al.-feleltem.Míg ő kikerekedett szemekkel figyelt.
-Tényleg?És miről?
-Hát a Hamlettről és a drámáról,valóban kiváló tanár..-még akartam volna folytatni de Mr.Hope ránk szólt.
-Jó lenne ha a szünetben tartanának tracspartit.Mi a helyes válasz Mr.Whiff?
-A Kínai nagyfal,tanárnő.
-Helyes,de nem szeretnék még egyszer magukra szólni.-és ez által nem beszéltünk többet.Az a napom is hamar eltelt,mivel minden óra unalmas volt.az utolsó órám tesi lett volna,de a tanár beteg lett,ezért elmaradt.így egy órával korábban lehettem otthon.Míg hazahajtottam,megpróbáltam elgondolkodni Hamletten.elég egy furcsa ki semberke,de nekem ő a legszimpatikusabb.Olyan 2 órára már otthon is voltam.Mivel anya nem volt otthon,és hétvége van másnap,ezért rengeteg időm van még tanulni.Eszembe jutott Melinda meghívása.Úgy döntöttem,hogy átmegyek.Vittem otthonról egy kis süteményt,majd átkopogtam hozzá.Kinyitotta az ajtót és egy nagy mosoly jelent meg ráncos arcán.
-Isten hozott kincsem!
-Jó napot Melinda!Hoztam egy kis süteményt a teához.
-Óh,köszönöm.Fáradj beljebb!-mondta.Én készségesen bementem.Levettem a pulóveremet és felakasztottam a fogasra.Nagyon szép kis lakás volt.Minden olyan régies.A falat Arany és indás tapéta fedte.A bútorok szépen faragottak voltak és mindenek megvolt a maga helye.Bementem a nappaliba és ott a kandalló felet rengeteg képet láttam.Mind-mind fekete fehér volt.Volt ami egy boldog családod ábrázolt,míg máson a család egy-egy tagjai voltak.Mindegyiket végignéztem és olyan boldognak és derűsnek tűntek.A hátam mögött már hallottam Melinda közeledését a teával.
-Foglalj helyet,kincsem!Látom végignézted a családom.Ha nem untatlak,akkor mesélhetek róluk.
-Az igazán csodás lenne.-válaszoltam.Tényleg nagyon érdekes lehet Melinda élete.Valami hasonlóságot véltem felfedezni benne,ezért is akartam hallanai a történetét.
-Ez itt az apám.-mutatott egy fekete hajú,bajszus férfira.Olyan franciásan nézett ki.-a neve Oliver Potuei volt.Félig francia volt.Egy cipőgyárban dolgozott segédmunkás ként.Anyám Veronica Mcdonald.Ő olyan normális háziasszony volt.Otthon végezte a házimunkát.Eléggé nagy csalásom volt,mivel 7 testvérem volt,de egyedül én éltem túl az ázsiai infulenzát.Meghalt benne az egész családom.Utána árvaházba kerültem.Rá 3 évre örökbefogadott egy igen tehetős és előkelő család.Úgy kezeltek,mintha a vérbeli lányuk lennék.Beavattak az életükbe és a részesévé váltam...
-Ezt hogy érti?-vágtam közbe,ugyanis eléggé furcsán hangzott...
-Óh kedvesem későre jár már,nem gondolod?És biztosra veszem,hogy Elizabeth mérges lesz,ha lekésed a vacsorát.
-Melinda,te honnan tudsz a vacsoráról?
-Mikor összefutottam reggel velenem tudott másról sem beszélni.Na eidj!Mivel holnap hétvége lesz,ezért gyere csak nyugodtan át,és majd folytatom a történetet.
-Rendben.köszönöm a meghívást,viszlát.
-Viszlát aranyom.-és ezzel rohantam haza.Volt fél órám 8 óráig,hogy elkészüljek.Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem.Alig 5 perc alatt kisminkeltem magam és negyed óra múlva már készen is voltam.Csodálkoztam magamon,hogy hogy lehet valaki ilyen gyorsan kész.Aztán ültem ott a tv előtt és gondolkodtam.Amiket Melinda mesélt.Tényleg rossz gyerekkora lehetett.Vajon milyen volt neki megszokni az új életét az árvaházba?És mien volt az új családjával?-ilyen és ehhez hasonló kérdések jártak a fejemben,de a csengő felébresztett.
-Megyek már!-kiáltottam.Kinyitottam az ajtót és anya állt ott egy rózsaszín ruhában,ami alig takart róla valamit.
-Húú de csinos avgy drágám!-mondta-Tényleg jól áll a vörös hajdhoz és a szép szemdhez a zöld ruha.Jól választottam.Na gyere,mert még lekéssük a vacsit.
-Oké,oké,de nekem miért kell mennem?Hisz nem dolgozom ott.
-Azért kell jönnöd,mert velem vagy.És ezt itt lezártam.Szállj be a kocsiba!-mondta.Beszálltam és az úton kifelé bámultam az ablakon.Alig 10 perc alatt ott is voltunk London külvárosában,ahol a magánbirtokok voltak.Itt egy nayg kovácsoltvas kapun mentünk be és leparkoltunk ott,ahol a többi kocsi állt.Mind-mind márkás volt.Parkolt ott ferrari,BMW,Mercedes,Aston Martin,Porshe és még rengeteg kocsi.Ezek szerint az egész pénzügyi hivatal  keselyűi itt vannak és a hárpiáik.Bementünk és rögtön a kezembe nyomtak egy pohár pezsgőt.Anyám egy kissebb csoporthoz vezetett .
-Légy illedelmes,és beszélgess velük!-súgta a fülembe,majd folytatta.-Jó estét Mr.Darf!Köszönjük a meghívást az estéjére.Bemutatnám a lányomat,Nataliát.
-Óh,hát ő lenne az.Igazán elbűvölő teremtés.Örülök a találkozásnak.Tudja már rengeteget hallottam önről, az édesanyja által.
-Igazán hízelgő magától.Én is örvendtem a szerencsének.-és ezzel elsodródtam a tömeggel.Kerestem magamnak egy zugot,ahol átvészelhettem az estét unalmas beszélgetések nélkül.a svédasztal mellet volt egy erkély,így oda mentem ki.Egy gyönyörű kertre nyílt.A közepén egy kis tó állt,ami körül ösvény futott.A hold visszatükrötődött a tó felszínéről.A kert hátulján az erdő kezdődött.Ott hallani lehetett az éjjeli neszeket,a tücskök ciripelését és a patak csobogását.Mind olyan mesés volt. Elképzeltem,ahoyg a nimfák táncolnak a kertben és közben az erdei állatok zenélnek.Vagy amint az unikornisok repülnek az éjjeli csillagos egen.Az ábrándozásomból egy ismeretlen hang kelltett fel.
-Elnézést kisasszony,esetleg csatlakozhatnék önhöz?-kérdezte.Megfordultam és megláttam őt.Soha nem hittem volna,hogy létezik..de most mégis összefutottam vele...pont itt...pont most...