Az angyal

"Egy árva,hófehér galamb száll egyedül,
magányosan társ nélkül....


Mikor először megláttam,nem képzeltem volna,
hogy ennyire fontossá válik a számomra.
Azt,amit életemben először láttam,
nem néztem megfontoltan.
Miután sokmindent megtudtam róla,
rájöttem vele kapcsolatban arra,
hogy Ő nem csak ennyi,
Ő több ennél,Ő más mint a többi.
Az arca,s minden egyes mozdulata,
ezt elárulta.
Az arca olyan,mint egy angyalé,
s nem is akármilyené.
Bőre gyöngéd s sima,
szeme olyan,mintha szine mindig változna.
Ha valaki Őt avgy engem fájdalommal sújtja,
ő az angyal,ki könnyek nélkül sírva,
önzetlenül s hű szerelemből megment.
s fájdalommal sujtoot testem,
mi már csupám roncs halom,
adigg csókolja s óvja,
míg fel nem épül újra.
az én törékeny s gyenge testem sokat jelent számára,
értem életét,s lekét feláldozva,
vigyáz rám és van mellettem újra,
mert engem egyedül sohasem hagyna.
Ha a sors is akarja,
ő velem elsz örökké s soha nem hagy magamra.
Érte halni tudnék,
mert tudom szeret,s ez nekem épp elég.
Olyan ő nekem,
mint a fényes nap az égen.
Életem a kék ég,
s ő az ki onnan rám lenéz.
Elűzi borús gondolataimat,
megvilágítja életemben az apró boldogságokat.
Felnyitja szeme a rejtett szépségekre,
a szél énekének titkát súgja füleimbe.
A csillagoknak súgott vallomása,
a patak csörgedezése,az erdő fáinak hajladozása,
egy dallá fonódik össze,
s ez az angyal éneke.


....de társára rátalál,
s a félelem,hogy egyedül van elszáll."



(ezt azért gondoltam hogy közzéteszem mert ez az első versem.és bár rossz emlékeket tükröz,de nekem fontosak.)