Örök éj:1.fejezet

1.fejezet-A reménysugár

Egy erdő az,amiben vagyok.Sötét van nem látok semmit.Egy hangot és lépések zaját hallom.Közeledik felém...félek...Megpróbálok elfutni,de nem megy.Hallom a lihegését,érzem a büdös szagát.Még jobban futok,de elesek egy fa gyökerében.Már alig pár méterre van tőlem és ekkor becsukom a szemem.Nem merem kinyitni...túlságosan félek...És ekkor egy olyan hangon szólít meg,ami a világon a legkedvesebb nekem.Neeeeee,neeeem lehet ő!!!!!-ordítottam a sötét szobámba.Megint az a rémálom.Felültem és ránéztem az órára.Még csupán 5:30 volt.Visszfeküdtem és elgondolkodtam az életemen.A múltam homályos volt,mivel nagyon kevés dologra emlékesztem a gyerekkoromból.De kezdjük az elején.A nevem Natalia Lucrecia Whiff.Születésem óta,azaz 18 éve élek Londonban,az Oxford Street-en.Édesanyám,Elizabeth White egy híres ügyvédiroda titkárnője.Édesapám,Geminian Whiff.Ő 10 éve hunyt el.Emlékszem aznap nem jött be felkelteni.mikor kimentem a nappaliba,nem ült a fotelében és olvasott újságot,mint minden nap.E helyett egy levelet hagyott nekünk.Azt írta le benne,hogy el kell mennie,eljött az ideje.És megkért engem,hogy vigyázzak anyura.akkor láttam az én örökké vidám anyámat először sírni.Rá alig 2 órára a rendőrség telefonált,hogy apám autóbalesetben meghalt.A temetésre anya nem akart elengedni,mivel még szerinte kicsi voltam.Mikor elment engem itthon hagyott egyedül.És én nem fogadtam szót neki.Kilopóztam a hátsó ajtón és elmentem a temetésre.Sajnos csak a végére értem oda és láttam,ahogy mindenki arcán a meggyötrődés látszik.Mikor már mindenki elment,akkor odamentem és letérdeltem a sír mellé.Elkezdtem apuhoz beszélni:

-Szia apu.Mond miért mentél el?Miért választottad a halált?Miért nem maradtál velünk?-és ehhez hasonlókat kérdeztem,de választ azóta se kaptam.Rátettem a sírjára egy vadvirág-csokrot.És ott maradtam csendben egy könnycsepp nélkül.Órákig ott voltam,mikor anya értem jött.Azóta az az anya eltűnt.Helyette egy munkamániás,komor,hétköznapi lett.Szinte alig látom hetente háromszor.Egyedül nőttem fel.Megtanultam az élet kezdetét.De persze anya segített egy kicsit,mert elmondta,hogy mivel jár a felnőtté válás.És persze támogatott az ő módján...az új módján.Mindent megvett,amire csak szükségem volt,de ez nem pótolja azt,amiben hiányom volt.

Apám halála után rémálmok törtek rám,és minden éjjel ugyan azt álmodom.Nem tudjuk az okát,de senki ne tudott rajtam segíteni,ezért hagytam abba a sok terápiát.-a gondolkodásomból az óra csörgése térített fel.Ideje készülődnöm.Körülbelül egy óra alatt lettem készen.A ruhás szoba előtt álltam,ami anya és az én ruháimat tartalmazta.Ha valaki idegen ment volna be,tut rosszul lenne a sok ruha láttán.Hát igen,ez volt anyám mániája,a vásárlás.Egy fekete habosszoknya és egy fehér felső mellett döntöttem.Lementem a konyhába reggelizni,mire a telefonom rezgett.Anyától kaptam egy sms-t:

"Szia kicsim!Ma későn érek haza,szóval a mai program sajna ugrott.Legyen szép napod!"

Körülbelül minden reggelem ilyen,anya sose ér rá.Felvettem a slusszkulcsomat és kiléptem a tavaszi napsütésbe.Beszálltam a kocsimba,ami a változatosság kedvéért egy Mercedes M4-es.Beindítottam a motort és elhúztam a sulim felé.Egy magániskolába jártam nem messze a Hyde parktól.Ez egy kivételesen híres iskola volt.A világon a 10. legjobb középiskola.Leparkoltam a helyemre és bementem a kapun.Ott a jó öreg Jake bácsi ült,a portás.

-Jó reggelt!hogy van ma?-kérdeztem megszokásból.

-Jó reggelt aranyom!Köszönöm,hát öregesen vagyok.És kegyed?

-Én jól köszönöm.Nos,sajna mennem kel órára.Legyen jó napja!

-Köszönöm,önnek is!-ezzel elváltunk.Szerettem az öreget,mert olyn jópofa,vicces kedvű öregemberke volt.Vele gyorsan repült az idő.Eközben felértem a terembe.Ott volt Claudia,Magen és Lilian.

-Sziasztok!-köszöntem rájuk.

-Szia!-felelték kórusba.

-Jujjjj!!!Nagyon jó a szoknyád!milyen márkájú?-támadott le Claudia,ő ugyanis,olyan ruhamániás volt mint anyám.

-Dolce&Gabanna.De ez volt az utolsó,sajna.

-Nem baj,majd külföldről beszerzek egyet.-mondta majd kecsesen kilibbent a teremből.Én addig kipakoltam és átnéztem a leckét.

-Khm..mond csak hallotál már az új tanárunkról?

-Még nem.Miféle új tanárról?-lepődtem meg.

-Nos,Mr. Duff nyudgíjba vonult,így új dráma tanát kapunk.Még nem sokat lehet róla tudni,mivel még senki nem látta.elég titokzatos,nem gondolod?

-De biztosan.De már csak két óra és fény derül az igazságra.-hagytam rá,azzal elmentem a biológia terembe.Az első két órám naygon hamar elment,mivel biológián filmet néztünk az emberi agyról,földrajzon pedig írtunk.A harmadik órát már mindenki várta,az új és titokzatos tanár miatt.Az óra kezdetén mindenki kukkolt a folyosón,hátha meglátják.E helyett a mogorva igazgatónőt látták meg,Ms.Brandon-t.Ő egy hóbortos,magának való,zsörtölődős asszony volt.Tíz férje volt,és ezek közül kilenc lett öngyilkos,az utolsót elütötte egy vonat.Mindenki csak "férjfaló"-nak hívta.Az igazgató bejött és csendet intett az osztályban,majd beszélni kezdett:

-Jó reggelt gyerekek!Már tudjátok,hogy Mr.duff nyugdíjba vonult,ezért új dráma tanárt vettünk fel a helyére.Fogadjátok sok szeretettel Mr.Steward tanárurat.-és ekkor bejött ő.Az osztályban mindenki(beleértve engem is)elfelejtette becsukni a száját.Mivel egy kb.26 éves,magas,fekete hajú,zöld szemű férfi lépett be.Az öltözéke finom volt és egy úiemberre utalt.Előre tudtam már,hogy mi lesz,mindenki fülig belezúg.nos,akkor én magára is hagyom önöket.Jól nevelje meg őket!-fejezte be az igazgató,mire a tanár csak bólintott.

Szembe fordult velünk és elkezdett beszélni:

-Mindenkinek jó reggelt kívánok!először is szeretnék bemutatkozni.a nevem Kairon Steward.Egy éve végeztem dráma- és színjátszás szakon az Oxfordon.Pár hónapja költöztem ide az állás miatt.Ezentúl én fogom önönket tanítani.Mvel még nem ismerjül egymást,szeretném,ha bemutatkoznának egyessével.-míg ezt elmondta minden lány csak rá figyelt.Ez egyszerűen nyálas volt-gondoltam magamban.Mindenki bemutatkozott,míg rám nem került a sor.

-Én Natalia Lucrecia Whiff vagyok.Örvendek a szerencsének.-mondtam.

-Én is örültem-mondta-most pedig vágjunk bele a közepébe.A megszokott tanítási rendszert felbontottam és egy újat hoztam létre.Most Shakespeare műveivel fogunk foglalkozni.Kezdjük talán Hamlettel....-és ezt magyarázta egész órán.Tényleg jó volt az új rendszer,érdekes és tanulságos.Egész órán próbáltam jegyzetelni és közben Kairont tanulmányozni.A mozdulatai finomak,a beszéde udvarias és a jelleme is.Az óra végén Mindenki kirohant a teremből,mint a bolondok.Utolsónak hagytam el a termet,de majdnem nekimentem Kaironnak.

-Óh,elnézést!Az én hibám!-kért bocsánatot.

-Semmi baj.Viszlát tanár úr!

-Viszlát!-köszönt el.Mikor rámnézett volt valami furcsa a tekintetében.Olyan ismerős volt a szeme,de nem tudtam,hogy miért.Az egész napom hamar elment,és este otthon is voltam.Megvacsoráztam és megtanultam.Alaposan lefürödtem és belezuhantam az ágyamba.Ezen az éjjel a telihold fénye világította be a szobámat.Olyan volt,mintha egy tündér táncolna az égen,és csillagport szórna le a földre.Az fáradság nagyon elnyomott.Az az éjjelem más volt,mint eddig volt.Ugyanis nem volt rémálom.e helyett a nyugalom,a friss éjjeli szellő,a csend és a béke honolt felettem.Az éj tündérének fátyla takart be és ringatott azon az éjjel...