Sorry...

Sziasztok.Bocsánat a szünetért,de naon felfordult az életem az utóbbi pár hétben és nme nagyon tudtam folytatni.tényleg naon sajnálom.am a történetet illetti itt van kárpótlás képp egy kis idézet belöle a kedvcsináláshoz:
"Elindult felém és minél jobban közelített én annál jobban hátráltam...ő volt az a rémálmomból..ő az éltetm értelme..aki felforgatott mindent és új életet kezdtem.
-Mond miért teszed ezt velem natalie?-suttogta.-tudom hogy másképp bántam veled de el kell fogadnod hogy miért.tudom hogy más vagyok mint ők,de kérlek ne ez alapján ítélj.Én..én félte tőled...mert olyan gyönyörű vagy és más mint a többi lány.Szeretlek.-miközben ezt kimondta én nem hátráltam többé.megálltam és a vörös szemeibe néztem.
-Óh Bernard.ez nekem nehéz,nem tudod hogy mennyit jelentessz nekem.nem értelek,de meg szeretnélek.idő kell!-belenézett a szemembe és megsimogatta az arcom.
-Megértem.Ígérem várni fogok rád...akármeddig is kell.-suttogta.
-ígérem,ha minden rendbe jött ott foglak várni,az árnyas erdőn túl a tóparton.Az éjjeli szellőbe suttogom majd neved és a hold fényével fog előhívni a tó mélyéről.Csak kérlek légy türelmes.
-Az leszek!-majd közelebb hajolt és vizes,jéghideg ajkait a homlokomhoz érintette.-ezzel a jelképpel ezennel megbélyegezlek.időd az időmben,szíved a szívemben véred a véremben van.Nem vagy más mint én,nem vagy különb mint én.Én te vagyok és te én.a hajnalod az én alkonyom,s az én hajnalom a te alkonyod.az én testem a te testedben a tied az enyémben.ezennel dönts leghelyesebb módodon,s a telihold éjjelén szólíts meg s én jönni fogok.Hold ragyogj akkor és derengő fényeddel kísérd a hercegnőt!Szellő fésüld barna haját,rintgasd álomba és hozd el hozzám.Minden történjen így s engedelmeskedjetek,mert bosszúm leszáll rátok.-mikor ezt imondta köddé vált.és én ott álltam az erkélyen a tó mellett és éreztem ahogy valaki hátulról egy éles tárgyat dög a hátamba........"
nos remélem sikerült kedvet csinálnom a következő fejezethez.sajna nincs most netem ezért nem tom mikor lesz kész,de iparkodom.Addig is kihirdetnék egy pályázatot.Ha szeretnél írni egy kis novellát a történethez hajrá.Garantált nyeremények mindenkinek.a történetek felkerülnek az oldalra + benne lesz a leendő könyvben is,ami jövöre vár nyomtatásra;) nos sok sikert.

Ui:az új szereplő valós személy,csak nevében 2 betűt változtattam.És a történetek valós alapúak lesznek....

Örök éj.4. fejezet-Mi a jobb,a mese vagy a valóság?

Csak álltam ott,mint egy szobor,és hallgattam őt.Minden egyed szavát úgy ittam,mint Dionüsszosz a bort.Nem tudtam,hogy a valóság az a mese vagy éppen fordítva.A történetet már aznap másodjára hallottam és legenda ként.Nem volt kézzel fogható bizonyítékom rá,hogy élt-e a hercegnő,de nem is kellett.Mivel senki nem hitt volna nekem.Ezért úgy döntöttem,hogy magam derítek ki mindent.Mikor befejezte a mesét csak néztem rá.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Öhm..igen,csak elkaladnoztamIgen szép ez a szoba.
-Tudod vannak itt több száz éves könyvek,de szerintem ez nem érdekes.Gyere megmutatom a szobámat.-mondta,majd megával rántott,mint egy bábot.Továbbmentünk a folyosón,aztán bekanyarodtunk kétszer majd eygszer balra.És ott voltunk egy ajtó előtt.
-Ez lesz az.-mutatta,majd előre engedett.Mikor bementem minden kép a fejemben összeomlott Nicolas szobáját illetően.Egy nagy francia ágy volt középen körülötte függönnyel.Egy fésülködő asztal volt a sarokban,ami üresen állt.Gondolom ezt nem használta,csak dísznek volt itt.A falat krémszinű virágos tapéta fedte és egy kristálycsillár lógott a plafonról.Volt bennt még egy íróasztal egy űlőgarnitúra és egy polc.Rajta megannyi könyv és kép.A képeken a családja volt,de nem úgy,amilyenek most.Boldogok voltak.Volt amelyiken Nic a papájával horgászott,máshol pedig egy idős nő ölében ült.Közelebb mentem a képhez és hirtelen nagyon ismerősnek tűnt rajta a nő..mintha..de nem nem lehet ő...
-Nic,ki ez az idős nő itt a képen?-kérdeztem,mert tudni akartam.
-Jajj,ő Miss Whinter.Ő volt a dadám kiskoromban.Nagyon kedves és megértő nő volt,csak sajna meghalt.
-Óh,értem.
-Mihez van kedved csinálni?
-Hmmmmm....talán mesélhetnél magadról,hogy miért is tudsz repülni...
-Sssssss!Halkabban.Gyere elmegyünk a kertbe.
Lementünk és ott összefutottunk egy szalmakalapos emberrel,aki a kertész lehetett.elment melletünk és észrevettem,hogy hiáynzik a fél szeme és egy karmols van a fél arcán.Nem bámultam meg,mert gondolom nem szereti.Beléptünk az ajtón és most másmilyen volt a kis kert.Mindent megvilágított a napsugár.a pavilon most zöld volt a virágok pedig még szinesebbek,mint éjjel.Észrevettem még eyg kerti padot,ami az előtt nem volt ott.Nic ezt észrevette majd elmesélte,hogy ő és a kertész szokta átalakítani időnként a kertet,és ez tegnap volt.
-Mond,mi történt a kertésszel?
-Ő egy vadász volt alaszkában.Egyszer egy medve kikaparta a szemét.De többet én se tudok,mert nem beszél róla.Szóval mire is vagy kíváncsi?
-Mondjuk hogy mi is vagy te igazából?Vagy hogy miért tudsz repülni és hogy a családodban mindenki képes rá?
-Pfff..akkor ezek szerint te egy tuora vagy...ezt nehéz lesz elmondanom..
-Mi az a tuora?-kérdeztem.És hoyg értette hogy nehéz lesz elmondania?Csak még több titokba ütköztem így.
-Tudod nem csak emberi lények élnek a földön.Egyszer az Ősatya megteremtette Fantáziát és vele az összes lényt is.
-Mi?!-vágtam közbe.Leültem a fűre és fogtam a fejem...hisz akkor mese lenni valóság vagy éppen fordítva?Már beszélni se tudam.
-Hallgass meg!szóval,megteremtette Fantáziát és azzal az összes lényt benne.Az emberek kezdetben ott is éltek,de mikor eltűnt a hercegnő,akkor a király lezárt az utat.Azóta emberek is rekedtek ott és lények is itt.Ha a hercegnő meglesz,akkor újra megnyílik a két világ közt a kapu.Azok a lények,akik itt rgadtak feledésbe merültek.
-Milyen ények élnek itt?
-Hát minden félék...nehéz megmondani.Például tündérek,boszorkányok,unikornisok,vámpírok,vérfarkasok,warcklok,vetela és ehhez hasonló lények.
Nem akartam hinni a fülemnek...ezek mesebeli léynek voltak..és..és itt élnek közöttünk.
-És miért nem látjuk őket?
-Mert nem mutatjuk meg magunkat.Ha így lenne akkor elfognának és UFO-nak nyílvánítva kísérleteznének rajtunk.
-Az tényleg katasztrófa lenne.És te milyen lény vagy?-tudakoltam meg,miveleldönteni nem tudtam.
-Óh én ember vagyok,scak az egyik ősöm vetela volt.
-Milyen lények azok a "vetela"?
-Ezek olyan lények,melyek emberi alakban jelennek meg.Képesek lebegni és elvarázsolni másokat.A fiatal lányok alakjában jellennek meg és varázserejükkel elcsábítják a halandókat,majd kiszívják az életüket.
-De te nem vagy gonosz.
-Nem,mert én férfi vaygok.Én csak a lebegést tudom és a jövö megjelenik előttem,ha akarom.
-Értem.-mondtam.Felfogni felfogtam,de még nehezemre esett.
-Mutassak még valamit?
-Ha nem falsz fel,akkor igen...-Próbáltam viccelődni és elkezdtem futni.
-De az lesz az első,hogy megeszlek.Vigyázz mert most látsz..most meg nem.-És hirtelen Nic eltűnt.Nem láttam..-Nic hol vagy?-Kiabáltam,de hangot azt nem hallottam.Kétségbeesetten kiabáltam mígnem összeestem és sírtam.
-Nyugodj meg itt vagyok.-szólt a hátam mögül egy hang.És akkor megjelent Nic.
-Kérlek ne haragudj.Csak poénnak szántam.
-Hadj békén!Soha,érted,soha nem akarlak látni!Gyűlöllek!!!!!!-ordítottam neki,míg kiszaladtam akpun ki a normális világba,ki az életembe.És ő ott maradt és nem jött utánam soha többet...Mikor beszálltam a kocsiba még láttam az arcán valamit lefolyni....majd tenyerét kinyitotta és az a valmi féynesen bepottyant.A nap rásütött és mintha szív alakja lett volna..De nem tudtam és tudom meg soha többé.....


(Tudom h ez most nagyon rövid lett,de nem volt több időm,majd holnap jön a folytatás;))

Örök éj-4. fejezet-Titkok a titkokban

Mikor reggel ébredeztem sötét volt még.Ránéztem az órámra,5:00.Visszafeküdtem és próbáltam visszaaludni,de nem ment.Ezért felkeltem és felkapcsoltam a villanyt.És akkor láttam meg azt...egy fehér rózsaszirom volt a párnám mellett.Felvettem majd még egyet pillantottam meg a földön.Utána észrevettem hogy rengeteg van a földön és mind az ablakhoz vezet.Felvettem mindet,majd a tenyerembe tettem őket.Odamentem az ablakhoz és a párkányon megpillantottam egy szív alakú kis követ.Olyan kristályféle lehetett,de nem tudtam,hogy milyen.Betettem azt is meg a szirmokat is egy kosárba,majd lementem a nappaliba.Ott hallottam anyát,amint készíti a reggelit. -Szia anya!
-Szia kicsim!Hogy aludtál?-kérdezte.
-Köszi jól,és te mikor értél haza?
-Hát nem sokkal utánatok.Tényleg,ki volt az a kedves fiú aki hazahozott?
-Nicolas Charm.Az igazgató fia,aszt hiszem.
-Óh,akkor ő volt az..értem.Nos ezt ő haygta itt neked.-mondta majd átadott egy borítokat,am nekem volt címezve.Kibontottam,majd elkezdtem elolvasni.

"Drága Natalia!Remélem jól ki tudtad aludni magad,mivel tegnap este eléggé fáradtnak látszottál.Meg szeretném köszönni a tegnap estét és arra gondoltam,mivel most hétvége van,hogy átjöhetnél hozzánk,hogy megismerd a családomat.És persze beszélgethetnénk is...Kérlek szólj,ha át tudsz jönni.

Legyen szép napod!Nicolas"

Elgondolkodtam,hogy ma milyen program vár rám,és aztán anya mondta,hogy semmi,Ezért úgy döntöötem,hoyg majd délután átmegyek.Ám délelőtt mindenképpen meg akartam látogatni Melindát.
-Anya,nem baj,ha én most átugrom a szomszédba Melindához?-kérdeztem.
-Nem,menj csak kincsem.-és ezzel már indultam is át.Bekopogtam az ajtón és meghallottam,amint Melinda közeledik.Kinyitotta az ajtót,majd beengedett.
-Szia aranyom!
-Jó reggelt!Hogy van ma,Melinda?
-Köszönöm,jól.És te?
-Én is.Ami engem illet,jöttem,hogy hátha kell segíteni valamit.
-Ez nagyon kedves tőled.Nos lenne itt valami.Épp a padlást akarom rendbe tenni,segíthetsz benne.Gyere utánam.-és ezzel útba is igazított.Felmentünk az emeletre,majd ott be egy keskeny szobába,itt volt a bejárata a padlásnak.
-Na kincsem,itt emnj fel és az első doboz,ami a kezdebe akad hozzd le!
-Rendben.-és már fent is voltam és vettem le a dobozt.Rengeteg régi dolog volt itt,mintha visszaléptem volna a múltba.Amint leértem a dobozzal,már Melinda ki is vette a kezemből és letete a földre.Leült a legközelebbi székre és elkezdett kutatni a cuccok közt.Előkerült egy fotóalbum,pár poros könyv és más ilyen régi holmi.Majd megint felküldött pár dobozért és ez így ment,míg le nem hoztam az összeset.
-Mostpedig gyere segíts kiválogatni őket.-utasított.Én készségesen már ott is termettem és válogattam amit mondott.
-Ez nem kell,ez kell,ez is ez is....-és ez így ment míg végül nem maradt csupán csak egy doboz,vagyis egy nayg díszes,faragott láda.Kinyitotta és elkezdte kiüríteni a tartalmát.Régi ruhák kerültek elő belőle,meg régi naplók,iratok és a legalján volt egy kicsiny ládika.Megfogta és öreg kezei kinyitották.Talán életemben nem láttam még olyan gyönyörű dolgot,mint ami abba volt.telis tele volt régi,de értékes ékszerekkel.Olyan szépek voltak.
-Tetszik ugye?-kérdezte.
-Igen,ezek fenségesek!-mondtam.
-Bizony azok is.Tudod,ezek itt több száz évesek is vannak.Mind-mind családi örökség.Ez itt például-fogott meg egy aranyláncot,amin egy zafír függött-2. Erzsébet hercegnőé volt 1760 körül.Vagy ez itt-most pedig egy ezüst medált fogott meg-egy rég elveszett hercegnőé.A legenda szerint a lánynak volt egy ikertestvére és egy bátyja.Az ikertestvére meghalt,a bátyja pedig őt keresi,mivel a hercegnő eltünt.Az apja átkot szórt a népére,mivel álomban szunnyadnak addig,míg a hercegnő vissza nem tér a bátyjával együtt.Mivel a hercegnő úgy tűnt el,hogy 18. születésnapi báján táncolt egy idegen alakkal,aki felrepíette őt egy idegen világba,ezt a medált lenthagyta a földön.Egyesek szerint ebben rejlik a titok.De szerintem nincs semmi jelentősége.-kikerekedett szemekkel bámultam a medált,ugyanis ez volt az én történetem,amit apa nekem írt.
-Mond csak Melinda,honnan hallottad ezt a történetet?-kérdezetem.
-Ezt a mostohaanyám mesélte még annak idején.És hallottam egy hasonló verzíót édesapádtól is.
-Tényleg?Tudja,ezt írta nekem születésemre,vagyis annak szánta.
-Értem.Van folytatása is a legendának.Kíváncsi vagy rá?
-Igen.-feleltem.Biztos voltam magamban,hogy van valami igazság a történetben,nem véletlenül haygta rám apám és nem véletlenül hallom Melindától.
-Tudod a világon sok titok van.A föld keletkezésétől egészen a végéig.Vannak melyeket felfednek s vannak melyek relytve maradnak.Nem lehet megállapítani,hogy melyik a jobb,de talán nem is lehet,addíg,míg meg nem tapasztaltuk mind a két oldalát.Tudod, a hercegnőt senki nem találta meg,mivel másik világba került.A népek azt mondják,hogy csakis az találhatja meg,akiigaz szerelemre gyúl a hercegnő iránt,akit nem is ismer.De ilyen ember nem adódott a világ történelme során,és talán nem is lesz.És erre csak is az képes,akinek a szíve tiszta.
-Óh,ez nagyon szomorú a hercegnő részéről,hisz ki tudhatja hogy holvan?Vagy hogy nem e kér segítséget?
-Ezt aranyom senki sem tudhatja!A népek szerint ha a hercegnő szomorú,akkor szív alakú kristályt hagy ott,ahol éppen bújkál.Nos,köszönöm a segítségedet.Ezt szeretném,ha elfogadnád háhm jeléül.-nyújtotta át a medált.
-De hát nem fogadhatom el,hisz ez az öné,és ez egy családi örökség.
-Nem kincsem,ez nem az az,és én szeretném neked adni,mivel már úgyse fogom hordani.Köszönöm,hogy átjöttél.Gyere máskor is ha unatkozol.
-Én köszönöm Melinda,Maga igazán jó hozzám.Viszlát.-öleltem meg és egy puszit nyomtam az arcára.
És kiléptem a tavaszi délután hűvösségébe.Haza menni már nem akartam,ezért beültem a kocsimba és elhajtottam Nicolashoz.Amint odaértem a kapuhoz leparkoltam.Csengetteem,majd a házvezetőnő jött ki.
-Jó napot!Nicolas Charmhoz jöttem személyes meghívás alapján.
-Bon Giorno belle!Fáradni maga be!Én hívni a fiatalurat rögvest.Ó mama mia/Milyen belle leányzó!Pont ilyen kell az én kincsemnek.-mondta,de a felét inkább magának.Bementem a házba,majd ahol tegnap a táncparkett volt,ott a nappaliba leültem.Alig egy perc elteltével már hallottam is Nicolas közeledtét.
-Szia!-rohant felém és ölelt meg.
-Szia!Hát ennyire hiányoztam?-kérdeztem,de persze csak poénból.
-Nem is tudod mennyire.Gyere bemutatom az édesanyámat.Majd megfogta a kezem és magával húzott az emeletre.Ott egy társalkodó szobába mentünk be és ott ült egy gyönyörű nő.Hosszú szőke haja volt,kék szeme és bársonyosan fehér bőre.Mint egy királynő,úgy ült ott és olvasott.
-Anyám ,ő itt Natalia.Natalia ő itt az anyám,Margaret.-mondta Nicolas.
-Örvendek,hogy megismerhetem.-nyújtottam kezet,de a nő csak tovább olvasott.Majd rámemelte szemét,majd szemrehányóan ennyit mondott:
-Értem,nos üdv itt nálunk.Nem szeretném,ha hozzányúlnál vagy összetörnél valamit.Tudod minden tárgy itt nagyon értékes és mivel tudom,hogy yeti családból származol,ezért megértem ha érdekel,de kérlek ne nyúlj semmihez!
-Megpróbálom.-feleltem.Méh ilyen nőt?!El van telve az arany vérével meg a házával.
-Gyere menjünk.-húzott ki onnan Nicolas.-Megmutatom a könyvtár szobát.-azzal elhúzott egy másik szobába.Az ajtó felé egy idézet volt írva,amit mikor megláttam,nem akartam elhinni.
"Az érzés,hogy nem jövök vissza többé,
a könnyek melyek hiába születnek,
az emberek,kik örökké szerettek,
a szívek,melyek soha nem felednek,
a szívek,melyek egykor engem szerettek,
az elmúlás az az,mi mindenről tehet...
az is, melyet végleg elűzni nem lehet."
Ugyanis ez az idézet is a legendéhoz tartozott.
-Óh,látom feltűnt az idézet.Tudod ez egy legendából van,melyben volt egy királynő akinek született egy ikerpára,akik a jövendölés szerint a legszebbek voltak és.......

Örök éj.3. fejezet.

Örök éj.3. fejezet-Egy mesébe illő este

Mikor megszülettem,akkor apa írt egy történetet rólam.Ezzel akarta megköszönni anyunak,hogy engem világra hozot,de nem fejezte be..Mikor nagyobb lettem,akkor mindig azt olvasta fel és én sohesem untam meg.A történetem így szólt:

"egyszer volt,hol nem volt volt egyszer egy kastély.Ebben a kastélyban élt egy királyi család.A király és a királynő nagy ünnepséget tartott egyik nap,mivel megszületettek a gyermekeik.Már volt egy fiúk,de most egy lány ikerpárjuk született.Mindenki nagyon örült nekik,mivel olyan gyönyörűek voltak,hogy a csilllagokra lehetett nézni,de rájuk nem.Az ünnepségen minden alattvaló részt vett.A király még Fantáziából és hívott át vendégeket,így volt ott tündér,nimfa,óriás,unikornis,vetela,vámpír,vérfarkas,boszorkány és sok másféle különleges lény.A királynő meghívta az őrangyali kart,és kérte őket,hogy rendeljenek a lányai mellé egy-egy őrangyalt.De a főangyal csak egy jóslatot mondott neki:

"Drága királyném,ki gyermekeidet hordoztad 9 hónapig testedben,halld hát,hogy felnőnek és szebbek lesznek mint a nap,sőt szebb mint a hold.Ők lesznek a gyönyörűség és a tökéletesség képviselői,szemükben a szerelem lángja ég majd.Szívükben pedig a jóság fog tükröződni.De hallgasd meg királyném,az egyik lányod halálával halálának hal meg,ugyanis megízleli a tiltott gyümölcsöt.A másik lányod azonban megmarad,de alszakad az ősi mivoltátol és keserves életet él majd."-és ezzel befejezte.
A királyi pár nagyon elkeseredett és így fordult hozzá:Bármit megadunk,csak kérem segítsen rajta!.erre az angyal csak ennyit mondott:
-Egyetlen dolog segíthet rajta.Ha megszületik Ő,kiben szánalom és megváltás van.Ő az angyalok megmentője,Sebastian...
Azután távoztak.Minden mesebeli lény visszamnet Fantáziába.Hosszú évek teltek el és a lányok gyönyörűen cseperedtek.A jóslat beigazolódott és és ők voltak a legzsebbek a földön.A hajuk vörös volt,míg szemük zafírzöld.Bőrük hófehét és egy szeplő sem volt rajta.Maguk voltak a tisztaság.Évekkel később a fiatalabbik lány elszökött egy vetelával és meghalt.A másikat viszont úgy védték,mint a szemük fényét.De egyszer,a lány 18. szülinapi bálján megjelent egy idegen alak.Magas volt és kecses. Fekete haja volt benne vörös melírcsíkokkal.A szeme éjfekete és visszatükröződött benne a hold.Felkérte a lány táncolni és a lány igent mondott.Tánc közben felemelkedtek a levegőben és csak repültek és repültek.A lány nem vet észre semmit,csak azt,hogy rabulejtette valami,az éjfekete szemek.A király és a királyné aggódva nézték távolodó lányukat.Várták napom múlva,hogy visszatérjen,de nem tete.Aztán mindenki csak őt kereste,de nem találta meg.A király szomorúságból átkot szórt a birodalmára,hogy minden élőlény váljon kővé és mély álomban legyen,míg lánya vissza nem tér.Így álom borult az egész királyságra és azóta is alszanak,mivel a lány nem tért vissza,mert nem tudja,hogy hová valósi is igazából..."

És úgy éreztem,mintha én lennék a mesében.Ugyanis az a fiú,aki mögöttem állat,az magas volt és fekete hajú,benne vörös melírrel.A szeme pedig éjfekete,de nem tükrözte a holdat.Csak álltam ott és néztem,míg mégegyszer meg nem szólalt:
-Akkor csatlakozhatom önhöz?-kérdezte.Én pedig csak bólintottam egyet.-A nevem Nicolas Charm.És az öné?
-Nem tegeződhetnénk inkább?Már unom a magázást,és amúgy se vagy idősebb nálam...Amúgy Natalia vagyok.
-Rendben.Tényleg te vagy az!El se tudom hinni,annyi mindent hallottam már rólad.Tudod,apám ennek az idióta vacsorának a házigazdája és én már kivagyok vele.Mindenki rólad beszélt,és..
-Mi?!-mondtam-Mindenki?De hát miért?
-Mert anyukád az év legjobb dolgozója és rengeteget mesél rólad és mindenki látni akart már.
-Értem.De azért jöttem ide ki,mert gyűlölöm a hárpiákat.Gondolom te is.
-Igen,ki nem állhatom őket.Apám is csak most azért engedett ide hozzád,mert már mindenkivel ebszélgettem.Csak láttam,hogy kijössz ide,aztán gondoltam,hogy lenne kedved beszélgetni.-mondta.Közben közelebb jött és észrevettem,hogy tényleg igazat mond,ugyanis általában megéreztem ha valaki hazudott.-Esetleg lenne kedved sétálni a kertben?-mutaott a kicsiny tó felé.
-Igen.-feleltem.-Ez nagyon gyönyörű kert.Olyan,mint egy mesében.
-Komolyan mondod?Ezt eddig senki sem vette észre rajtam kívül.Mikor egyedül akarok lenni,vagy éppen csak magányra vágyom,akkor ide jövök,vaaaaagy egy másik helyre.Akarod látni?-húzott mgaával,miközben megfogta a kezemet.
-Iiigen,de lassabban.Még szétszakad a ruhám!
-Jól van na.Gyere.-majd maga után vonszolt.Bementünk a sövéynek közzé és ott megálltunk a végén.Egy rejtett ajtót nyitott ki és bekísért.Az ajtó mögött egy másik csodálatos világ terült el,egy ténylegesen mesevilág.Ugyanis ott egy pavilon volt,rajta vörösrózsa volt felfuttatva és körülötte pedig a bársonyos gyep hajladozott a szélre.A hold pont ide sütött be és világította meg ezt akis rejtett zugot.
-Nos milyen?-kérdezte.
-Ez..ez..egyszerűen....varázslatos.Ilyen nem is létezik.-mondtam.
-De igen,az én világomban.Ugyanis én más vagyok,mint a többi ember.Én az életre úgy ondolok,mint egy álomra.És ezt az álmot én írányítom.Kiskoromban mindig azt mondták,hogy különc vagyok,e szerintem ez nem igaz.Csak mert más vagyok,mint a többiek,attól még lehetek normális nem?
-De,lehetsz.Tudod se vagyok mindennapi.De nem is tudom,hogy ezt elmondhatnám e..-mondtam.Ugyanis tényleg nagyon furcsa voltam néha és erről senkinek sembeszéltem még.De valami azt súgta,hogy Nicolasba megbízhatok,hisz ő is elárulta pár titkát,amit gondolom ő se mondott el mindenkinek.
-Nekem elmondhatod,én nem árulom el senkinek.-felelte.
-Rendben,de ne nézz bolondnak.Mikor apám meghalt,akkor egyfajta különleges képességeket kaptam,a fajta 6. érzékeket.Például megérzem ha valaki hazudik,vgy néha tudom,hogy mások mit akarnak kívánni.Vagy hangokat hallok,amik a halottak jajveszékelései...mind olyan hátborzongató...és én félek...-és elkezdem sírni,mert minden kijött rajtam.Mondjuk már régen enm hallottam a hangokat,de emlékeztem rájuk.Szívszorító volt hallani.És mikor visszagondoltam rájuk,akkor elment belőlem az életkedv.
-SSSSS!!!Nincs semmi baj!-mondta,majd átölelt és megvigasztalt.-Ne szomorkodj e miatt!Én például a jövöbe látok néha,vgy éppen..ááá ezt nem mutathatom meg,mert amúgy se érdekelne.
-Mi az?-kérdeztem immár a sírást abbahagyva.
-Inkább megmutatom.De csukd be a szemed.-intett majd megfordítoot,mintha táncolnánk.
-Mire jó ez a táncolósdi?-érdeklődtem.
-Majd meglátod,de most csukd be a szemed.-és én megtettem neki,mert megbíztam benne.Elkezdett velem tancolni és utána pedig valami furcs érzés kerített hatalmába...
-Mostmár kinyithatod a szemed!-ki is nyitottam és azt hittem,hogy ott szédülök el.Repültünk,vagyis csak lebegtünk de a levegőben.
-Ez csak a mesékben lehetséges...
-Igen,és ez itt egy mese.Te vagy a főszereplője,hercegnőm.
-Még senki nem hívott hercegnőnek.Hogy érdemeltem ki?
-Úgy,hogy olyan gyönyörű vagy,hoyg ebben a mesében te vagy az én hercegnőm.Érted már?
- Azt hiszem igen.-feleltem.És még ki tudja,hogy meddig lebeghettünk,de utána nagyon álmos lettem.-Álmos vagyok.-motyogtam már félig elaludva.
-Semmi baj,aludj nyugodtan.Majd én hazaviszlek.-és ez volt amit még hallottam.Éreztem ahogy sétál a karjaiban velem,és betesz a kocsiba.Rámterített egy meleg valamit és utána ő is beült a kocsiba.Gondolom hazahajtott velem.Mikor már odaérkztünk engem elnyomott az álom,de még éreztem,hogy felvesz a karjaiba és kinyitja az ajtót.Utána édes deden aludtam.És éjjel,mintha valaki megsimogatta volna az arcomat...és súgott volna valamit a fülembe,de én enm hallhattam meg,mivel álomországban jártam...vele...