2010. január 21., csütörtök

Csók az esőben

"Van egy kóbor pillanat,
mi szívemben örökre megmarad...


Köszönetet mondok azért,
hogy ma itt vagy mellettem,semmi másért.
Eddig oly messze voltál tőlem,
de most érzem,itt vagy velem.
Körülöttünk nincsen senki,
csak a virágok és a fák,ennyi.
Felnézek az égre s érzem,
ahogy egy ezüstös esőcsepp az arcomra esik éppen.
Utána milliónyi csepp hullik,
és remélem,ez a pillanat sohe el nem múlik.
A szél vidám ma,ez látszik,
ahogy hajunkkal össze-vissza játszik.
Mélyen szemeidbe nézek,
s látom menynire boldogan nézlek.
Szemeim lehunyom,
nem látok már semmit,csak hangod hallom.
Karjaid átkarolnak,
és szororsan magad mellett tartanak.
Nem akarom,hgy a jónak ége legyen,
még nem,hisz eddig annyit szenvedtem.
De mégis vége lett,
a sötétség újra körül ölelt.
Szemeim újra,félve kinyitom,
magam előtt örömtől sugárzó szemed látom.
A felhők még mindig sírnak,
látom rajtuk,hogy bánatosak.
De én boldog vagyok,
s veled az is maradok.
Az eső mostmár nem esik,
a nap újból előbújik.
Felnézünk az égre,
s látom a boldogság jelét végre.
Ahol most esett,
ott egy szivárvány lepi el az eget.
Tudom értelmetlen életemnek vége,
s a sok fájdalomnak is vele.
Te adtál új célt az életemnek,
és el szeretném mondani,szeretlek téged!

...lehet egy pillantás,szín vagy illat,
mégis az számít,mennyit ér nekem az!"


(ezt a vrset egy gyönyörű zene ihlette,a kiss in the rain)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése