Örök éj.3. fejezet.

Örök éj.3. fejezet-Egy mesébe illő este

Mikor megszülettem,akkor apa írt egy történetet rólam.Ezzel akarta megköszönni anyunak,hogy engem világra hozot,de nem fejezte be..Mikor nagyobb lettem,akkor mindig azt olvasta fel és én sohesem untam meg.A történetem így szólt:

"egyszer volt,hol nem volt volt egyszer egy kastély.Ebben a kastélyban élt egy királyi család.A király és a királynő nagy ünnepséget tartott egyik nap,mivel megszületettek a gyermekeik.Már volt egy fiúk,de most egy lány ikerpárjuk született.Mindenki nagyon örült nekik,mivel olyan gyönyörűek voltak,hogy a csilllagokra lehetett nézni,de rájuk nem.Az ünnepségen minden alattvaló részt vett.A király még Fantáziából és hívott át vendégeket,így volt ott tündér,nimfa,óriás,unikornis,vetela,vámpír,vérfarkas,boszorkány és sok másféle különleges lény.A királynő meghívta az őrangyali kart,és kérte őket,hogy rendeljenek a lányai mellé egy-egy őrangyalt.De a főangyal csak egy jóslatot mondott neki:

"Drága királyném,ki gyermekeidet hordoztad 9 hónapig testedben,halld hát,hogy felnőnek és szebbek lesznek mint a nap,sőt szebb mint a hold.Ők lesznek a gyönyörűség és a tökéletesség képviselői,szemükben a szerelem lángja ég majd.Szívükben pedig a jóság fog tükröződni.De hallgasd meg királyném,az egyik lányod halálával halálának hal meg,ugyanis megízleli a tiltott gyümölcsöt.A másik lányod azonban megmarad,de alszakad az ősi mivoltátol és keserves életet él majd."-és ezzel befejezte.
A királyi pár nagyon elkeseredett és így fordult hozzá:Bármit megadunk,csak kérem segítsen rajta!.erre az angyal csak ennyit mondott:
-Egyetlen dolog segíthet rajta.Ha megszületik Ő,kiben szánalom és megváltás van.Ő az angyalok megmentője,Sebastian...
Azután távoztak.Minden mesebeli lény visszamnet Fantáziába.Hosszú évek teltek el és a lányok gyönyörűen cseperedtek.A jóslat beigazolódott és és ők voltak a legzsebbek a földön.A hajuk vörös volt,míg szemük zafírzöld.Bőrük hófehét és egy szeplő sem volt rajta.Maguk voltak a tisztaság.Évekkel később a fiatalabbik lány elszökött egy vetelával és meghalt.A másikat viszont úgy védték,mint a szemük fényét.De egyszer,a lány 18. szülinapi bálján megjelent egy idegen alak.Magas volt és kecses. Fekete haja volt benne vörös melírcsíkokkal.A szeme éjfekete és visszatükröződött benne a hold.Felkérte a lány táncolni és a lány igent mondott.Tánc közben felemelkedtek a levegőben és csak repültek és repültek.A lány nem vet észre semmit,csak azt,hogy rabulejtette valami,az éjfekete szemek.A király és a királyné aggódva nézték távolodó lányukat.Várták napom múlva,hogy visszatérjen,de nem tete.Aztán mindenki csak őt kereste,de nem találta meg.A király szomorúságból átkot szórt a birodalmára,hogy minden élőlény váljon kővé és mély álomban legyen,míg lánya vissza nem tér.Így álom borult az egész királyságra és azóta is alszanak,mivel a lány nem tért vissza,mert nem tudja,hogy hová valósi is igazából..."

És úgy éreztem,mintha én lennék a mesében.Ugyanis az a fiú,aki mögöttem állat,az magas volt és fekete hajú,benne vörös melírrel.A szeme pedig éjfekete,de nem tükrözte a holdat.Csak álltam ott és néztem,míg mégegyszer meg nem szólalt:
-Akkor csatlakozhatom önhöz?-kérdezte.Én pedig csak bólintottam egyet.-A nevem Nicolas Charm.És az öné?
-Nem tegeződhetnénk inkább?Már unom a magázást,és amúgy se vagy idősebb nálam...Amúgy Natalia vagyok.
-Rendben.Tényleg te vagy az!El se tudom hinni,annyi mindent hallottam már rólad.Tudod,apám ennek az idióta vacsorának a házigazdája és én már kivagyok vele.Mindenki rólad beszélt,és..
-Mi?!-mondtam-Mindenki?De hát miért?
-Mert anyukád az év legjobb dolgozója és rengeteget mesél rólad és mindenki látni akart már.
-Értem.De azért jöttem ide ki,mert gyűlölöm a hárpiákat.Gondolom te is.
-Igen,ki nem állhatom őket.Apám is csak most azért engedett ide hozzád,mert már mindenkivel ebszélgettem.Csak láttam,hogy kijössz ide,aztán gondoltam,hogy lenne kedved beszélgetni.-mondta.Közben közelebb jött és észrevettem,hogy tényleg igazat mond,ugyanis általában megéreztem ha valaki hazudott.-Esetleg lenne kedved sétálni a kertben?-mutaott a kicsiny tó felé.
-Igen.-feleltem.-Ez nagyon gyönyörű kert.Olyan,mint egy mesében.
-Komolyan mondod?Ezt eddig senki sem vette észre rajtam kívül.Mikor egyedül akarok lenni,vagy éppen csak magányra vágyom,akkor ide jövök,vaaaaagy egy másik helyre.Akarod látni?-húzott mgaával,miközben megfogta a kezemet.
-Iiigen,de lassabban.Még szétszakad a ruhám!
-Jól van na.Gyere.-majd maga után vonszolt.Bementünk a sövéynek közzé és ott megálltunk a végén.Egy rejtett ajtót nyitott ki és bekísért.Az ajtó mögött egy másik csodálatos világ terült el,egy ténylegesen mesevilág.Ugyanis ott egy pavilon volt,rajta vörösrózsa volt felfuttatva és körülötte pedig a bársonyos gyep hajladozott a szélre.A hold pont ide sütött be és világította meg ezt akis rejtett zugot.
-Nos milyen?-kérdezte.
-Ez..ez..egyszerűen....varázslatos.Ilyen nem is létezik.-mondtam.
-De igen,az én világomban.Ugyanis én más vagyok,mint a többi ember.Én az életre úgy ondolok,mint egy álomra.És ezt az álmot én írányítom.Kiskoromban mindig azt mondták,hogy különc vagyok,e szerintem ez nem igaz.Csak mert más vagyok,mint a többiek,attól még lehetek normális nem?
-De,lehetsz.Tudod se vagyok mindennapi.De nem is tudom,hogy ezt elmondhatnám e..-mondtam.Ugyanis tényleg nagyon furcsa voltam néha és erről senkinek sembeszéltem még.De valami azt súgta,hogy Nicolasba megbízhatok,hisz ő is elárulta pár titkát,amit gondolom ő se mondott el mindenkinek.
-Nekem elmondhatod,én nem árulom el senkinek.-felelte.
-Rendben,de ne nézz bolondnak.Mikor apám meghalt,akkor egyfajta különleges képességeket kaptam,a fajta 6. érzékeket.Például megérzem ha valaki hazudik,vgy néha tudom,hogy mások mit akarnak kívánni.Vagy hangokat hallok,amik a halottak jajveszékelései...mind olyan hátborzongató...és én félek...-és elkezdem sírni,mert minden kijött rajtam.Mondjuk már régen enm hallottam a hangokat,de emlékeztem rájuk.Szívszorító volt hallani.És mikor visszagondoltam rájuk,akkor elment belőlem az életkedv.
-SSSSS!!!Nincs semmi baj!-mondta,majd átölelt és megvigasztalt.-Ne szomorkodj e miatt!Én például a jövöbe látok néha,vgy éppen..ááá ezt nem mutathatom meg,mert amúgy se érdekelne.
-Mi az?-kérdeztem immár a sírást abbahagyva.
-Inkább megmutatom.De csukd be a szemed.-intett majd megfordítoot,mintha táncolnánk.
-Mire jó ez a táncolósdi?-érdeklődtem.
-Majd meglátod,de most csukd be a szemed.-és én megtettem neki,mert megbíztam benne.Elkezdett velem tancolni és utána pedig valami furcs érzés kerített hatalmába...
-Mostmár kinyithatod a szemed!-ki is nyitottam és azt hittem,hogy ott szédülök el.Repültünk,vagyis csak lebegtünk de a levegőben.
-Ez csak a mesékben lehetséges...
-Igen,és ez itt egy mese.Te vagy a főszereplője,hercegnőm.
-Még senki nem hívott hercegnőnek.Hogy érdemeltem ki?
-Úgy,hogy olyan gyönyörű vagy,hoyg ebben a mesében te vagy az én hercegnőm.Érted már?
- Azt hiszem igen.-feleltem.És még ki tudja,hogy meddig lebeghettünk,de utána nagyon álmos lettem.-Álmos vagyok.-motyogtam már félig elaludva.
-Semmi baj,aludj nyugodtan.Majd én hazaviszlek.-és ez volt amit még hallottam.Éreztem ahogy sétál a karjaiban velem,és betesz a kocsiba.Rámterített egy meleg valamit és utána ő is beült a kocsiba.Gondolom hazahajtott velem.Mikor már odaérkztünk engem elnyomott az álom,de még éreztem,hogy felvesz a karjaiba és kinyitja az ajtót.Utána édes deden aludtam.És éjjel,mintha valaki megsimogatta volna az arcomat...és súgott volna valamit a fülembe,de én enm hallhattam meg,mivel álomországban jártam...vele...