Örök éj-4. fejezet-Titkok a titkokban

Mikor reggel ébredeztem sötét volt még.Ránéztem az órámra,5:00.Visszafeküdtem és próbáltam visszaaludni,de nem ment.Ezért felkeltem és felkapcsoltam a villanyt.És akkor láttam meg azt...egy fehér rózsaszirom volt a párnám mellett.Felvettem majd még egyet pillantottam meg a földön.Utána észrevettem hogy rengeteg van a földön és mind az ablakhoz vezet.Felvettem mindet,majd a tenyerembe tettem őket.Odamentem az ablakhoz és a párkányon megpillantottam egy szív alakú kis követ.Olyan kristályféle lehetett,de nem tudtam,hogy milyen.Betettem azt is meg a szirmokat is egy kosárba,majd lementem a nappaliba.Ott hallottam anyát,amint készíti a reggelit. -Szia anya!
-Szia kicsim!Hogy aludtál?-kérdezte.
-Köszi jól,és te mikor értél haza?
-Hát nem sokkal utánatok.Tényleg,ki volt az a kedves fiú aki hazahozott?
-Nicolas Charm.Az igazgató fia,aszt hiszem.
-Óh,akkor ő volt az..értem.Nos ezt ő haygta itt neked.-mondta majd átadott egy borítokat,am nekem volt címezve.Kibontottam,majd elkezdtem elolvasni.

"Drága Natalia!Remélem jól ki tudtad aludni magad,mivel tegnap este eléggé fáradtnak látszottál.Meg szeretném köszönni a tegnap estét és arra gondoltam,mivel most hétvége van,hogy átjöhetnél hozzánk,hogy megismerd a családomat.És persze beszélgethetnénk is...Kérlek szólj,ha át tudsz jönni.

Legyen szép napod!Nicolas"

Elgondolkodtam,hogy ma milyen program vár rám,és aztán anya mondta,hogy semmi,Ezért úgy döntöötem,hoyg majd délután átmegyek.Ám délelőtt mindenképpen meg akartam látogatni Melindát.
-Anya,nem baj,ha én most átugrom a szomszédba Melindához?-kérdeztem.
-Nem,menj csak kincsem.-és ezzel már indultam is át.Bekopogtam az ajtón és meghallottam,amint Melinda közeledik.Kinyitotta az ajtót,majd beengedett.
-Szia aranyom!
-Jó reggelt!Hogy van ma,Melinda?
-Köszönöm,jól.És te?
-Én is.Ami engem illet,jöttem,hogy hátha kell segíteni valamit.
-Ez nagyon kedves tőled.Nos lenne itt valami.Épp a padlást akarom rendbe tenni,segíthetsz benne.Gyere utánam.-és ezzel útba is igazított.Felmentünk az emeletre,majd ott be egy keskeny szobába,itt volt a bejárata a padlásnak.
-Na kincsem,itt emnj fel és az első doboz,ami a kezdebe akad hozzd le!
-Rendben.-és már fent is voltam és vettem le a dobozt.Rengeteg régi dolog volt itt,mintha visszaléptem volna a múltba.Amint leértem a dobozzal,már Melinda ki is vette a kezemből és letete a földre.Leült a legközelebbi székre és elkezdett kutatni a cuccok közt.Előkerült egy fotóalbum,pár poros könyv és más ilyen régi holmi.Majd megint felküldött pár dobozért és ez így ment,míg le nem hoztam az összeset.
-Mostpedig gyere segíts kiválogatni őket.-utasított.Én készségesen már ott is termettem és válogattam amit mondott.
-Ez nem kell,ez kell,ez is ez is....-és ez így ment míg végül nem maradt csupán csak egy doboz,vagyis egy nayg díszes,faragott láda.Kinyitotta és elkezdte kiüríteni a tartalmát.Régi ruhák kerültek elő belőle,meg régi naplók,iratok és a legalján volt egy kicsiny ládika.Megfogta és öreg kezei kinyitották.Talán életemben nem láttam még olyan gyönyörű dolgot,mint ami abba volt.telis tele volt régi,de értékes ékszerekkel.Olyan szépek voltak.
-Tetszik ugye?-kérdezte.
-Igen,ezek fenségesek!-mondtam.
-Bizony azok is.Tudod,ezek itt több száz évesek is vannak.Mind-mind családi örökség.Ez itt például-fogott meg egy aranyláncot,amin egy zafír függött-2. Erzsébet hercegnőé volt 1760 körül.Vagy ez itt-most pedig egy ezüst medált fogott meg-egy rég elveszett hercegnőé.A legenda szerint a lánynak volt egy ikertestvére és egy bátyja.Az ikertestvére meghalt,a bátyja pedig őt keresi,mivel a hercegnő eltünt.Az apja átkot szórt a népére,mivel álomban szunnyadnak addig,míg a hercegnő vissza nem tér a bátyjával együtt.Mivel a hercegnő úgy tűnt el,hogy 18. születésnapi báján táncolt egy idegen alakkal,aki felrepíette őt egy idegen világba,ezt a medált lenthagyta a földön.Egyesek szerint ebben rejlik a titok.De szerintem nincs semmi jelentősége.-kikerekedett szemekkel bámultam a medált,ugyanis ez volt az én történetem,amit apa nekem írt.
-Mond csak Melinda,honnan hallottad ezt a történetet?-kérdezetem.
-Ezt a mostohaanyám mesélte még annak idején.És hallottam egy hasonló verzíót édesapádtól is.
-Tényleg?Tudja,ezt írta nekem születésemre,vagyis annak szánta.
-Értem.Van folytatása is a legendának.Kíváncsi vagy rá?
-Igen.-feleltem.Biztos voltam magamban,hogy van valami igazság a történetben,nem véletlenül haygta rám apám és nem véletlenül hallom Melindától.
-Tudod a világon sok titok van.A föld keletkezésétől egészen a végéig.Vannak melyeket felfednek s vannak melyek relytve maradnak.Nem lehet megállapítani,hogy melyik a jobb,de talán nem is lehet,addíg,míg meg nem tapasztaltuk mind a két oldalát.Tudod, a hercegnőt senki nem találta meg,mivel másik világba került.A népek azt mondják,hogy csakis az találhatja meg,akiigaz szerelemre gyúl a hercegnő iránt,akit nem is ismer.De ilyen ember nem adódott a világ történelme során,és talán nem is lesz.És erre csak is az képes,akinek a szíve tiszta.
-Óh,ez nagyon szomorú a hercegnő részéről,hisz ki tudhatja hogy holvan?Vagy hogy nem e kér segítséget?
-Ezt aranyom senki sem tudhatja!A népek szerint ha a hercegnő szomorú,akkor szív alakú kristályt hagy ott,ahol éppen bújkál.Nos,köszönöm a segítségedet.Ezt szeretném,ha elfogadnád háhm jeléül.-nyújtotta át a medált.
-De hát nem fogadhatom el,hisz ez az öné,és ez egy családi örökség.
-Nem kincsem,ez nem az az,és én szeretném neked adni,mivel már úgyse fogom hordani.Köszönöm,hogy átjöttél.Gyere máskor is ha unatkozol.
-Én köszönöm Melinda,Maga igazán jó hozzám.Viszlát.-öleltem meg és egy puszit nyomtam az arcára.
És kiléptem a tavaszi délután hűvösségébe.Haza menni már nem akartam,ezért beültem a kocsimba és elhajtottam Nicolashoz.Amint odaértem a kapuhoz leparkoltam.Csengetteem,majd a házvezetőnő jött ki.
-Jó napot!Nicolas Charmhoz jöttem személyes meghívás alapján.
-Bon Giorno belle!Fáradni maga be!Én hívni a fiatalurat rögvest.Ó mama mia/Milyen belle leányzó!Pont ilyen kell az én kincsemnek.-mondta,de a felét inkább magának.Bementem a házba,majd ahol tegnap a táncparkett volt,ott a nappaliba leültem.Alig egy perc elteltével már hallottam is Nicolas közeledtét.
-Szia!-rohant felém és ölelt meg.
-Szia!Hát ennyire hiányoztam?-kérdeztem,de persze csak poénból.
-Nem is tudod mennyire.Gyere bemutatom az édesanyámat.Majd megfogta a kezem és magával húzott az emeletre.Ott egy társalkodó szobába mentünk be és ott ült egy gyönyörű nő.Hosszú szőke haja volt,kék szeme és bársonyosan fehér bőre.Mint egy királynő,úgy ült ott és olvasott.
-Anyám ,ő itt Natalia.Natalia ő itt az anyám,Margaret.-mondta Nicolas.
-Örvendek,hogy megismerhetem.-nyújtottam kezet,de a nő csak tovább olvasott.Majd rámemelte szemét,majd szemrehányóan ennyit mondott:
-Értem,nos üdv itt nálunk.Nem szeretném,ha hozzányúlnál vagy összetörnél valamit.Tudod minden tárgy itt nagyon értékes és mivel tudom,hogy yeti családból származol,ezért megértem ha érdekel,de kérlek ne nyúlj semmihez!
-Megpróbálom.-feleltem.Méh ilyen nőt?!El van telve az arany vérével meg a házával.
-Gyere menjünk.-húzott ki onnan Nicolas.-Megmutatom a könyvtár szobát.-azzal elhúzott egy másik szobába.Az ajtó felé egy idézet volt írva,amit mikor megláttam,nem akartam elhinni.
"Az érzés,hogy nem jövök vissza többé,
a könnyek melyek hiába születnek,
az emberek,kik örökké szerettek,
a szívek,melyek soha nem felednek,
a szívek,melyek egykor engem szerettek,
az elmúlás az az,mi mindenről tehet...
az is, melyet végleg elűzni nem lehet."
Ugyanis ez az idézet is a legendéhoz tartozott.
-Óh,látom feltűnt az idézet.Tudod ez egy legendából van,melyben volt egy királynő akinek született egy ikerpára,akik a jövendölés szerint a legszebbek voltak és.......